Bécsiek közül kinek milyen tapasztalatai vannak munkával és az élettel kapcsolatban? Olyan is írjon aki már nem dolgozik ott.

Hát ez lehet hosszú lesz...szóval. Én most Bécsben dolgozok, és barátom vissza fog menni Mo.-ra, így úgymond mindkét oldalról meg tudom közelíteni a kérdést.

Képzettséget nem igénylő munkát végzünk mindketten, de általános, hogy munkaidőben 110% munkát várnak el, akkor is, ha "nincs" épp munka (akkor csinálnod kell magadnak kb.). Nekem ez a 2. munkahelyem, az elsőnél 3 hónap után felmondtam, mert nem bírtam, olyan stresszes volt. Barátom épp ott tölti a felmondási idejét egyébként, és ő sem bírta. Baromi stresszes tud lenni, lélekőrlő, hogy nincs rendes szabadidőd-a mi esetünkben persze- mert össze-vissza beosztást kapunk, ami még időközben változhat is, szóval nehéz előretervezni pl.: egy hazalátogatást Mo.-ra. Szerintem vagy 2 hónapja nem voltam otthon...

A munka egyébként lehet "jó" is, és kibírhatatlan. Nagyon nagyon függ, milyenek a munkatársaid és a feletteseid, hogy hogy kezelnek, mert ezek "szabályozzák" kb. az életkedvedet. Ha valahol nem tetszik meg kell próbálni minél hamarabb megpattanni onnan, nem éri meg tönkretenni a lelkedet, meg amúgy sem történhet veled más, ha ugyanazt űzöd...

A lakhatás baromi drága tud lenni, és nekünk nagyon rögösen indult, mert sok pénzt elvitt a kezdetek "ismerős ismerőse", de aztán kerestem olcsóbb lakhatást és találtunk. Az emberek változóak. A barátom egyszer azt mondta Bécsre "ez a hely gonosz". De én például találtam barátokat, és úgy érzem beilleszkedtem...

Az emberek lehetnek itt nagyon nagyképűek és bunkóak, lenézőek, de ugyanúgy lehetnek kedvesek és odaadóak. Nem fekete-fehér az élet itt se :) (Hála az égnek)