Sátánista /ördögimádó szektába csoportba szeretnék lépni már hosszú ideje de Baranya megye fő városában élek és eddig nem találtam ilyenre, és nem is könnyű. Esetleg valaki?

Konkrét választ nem tudok adni, így a válaszom úgymond offtopic lesz. Persze ez nem egyrészt nem gátol meg senkit, hogy ontopic választ adjon, másrészt ha ez szerinted bántó, vagy gonosz dolog, akkor a kedvedre lesz, hiszen te a gonoszságnak a metafizikai megfogalmazódását szeretnéd támogatni…

Azt írod, hogy nem hiszel Istenben. Isten létezésében nem hiszel? Mert akkor a Sátán létezésében sem hihetsz, hiszen ha nincs Isten, nincsenek angyalai, vagy ha mégis léteznének angyalok Isten nélkül, akkor nincs Isten, aki letaszítsa Lucifert az angyalok közül. Másrészt Lucifer sem nagyon tudna a nem létező Isten teremtését ócsárolni ugye… Tehát a Sátán létezésében való meggyőződésnek feltétele az, hogy Isten létezését is elfogadd.

Azt is tudni kell, hogy valójában a történelem során soha nem volt ördögimádat. Az egyház találta ki, afféle „ha nincs ellenség, akkor faragunk magunknak egyet” alapon, így ha valakin nem találtak fogást, akkor rá lehetett húzni, hogy ördögimádó, és lehetett mesélni, hogy ezek milyen szörnyűségeket csinálnak. De nem tudunk arról, hogy ez a jelenség valaha is létezett volna. Persze ha van rá igény, akkor minden létrejön. Vannak magadhoz hasonló, de magabiztosabb, kezdeményezőbb – általában tizenéves – személyek, akik kitalálják, hogy ők sátánisták, ördögimádók, kreálnak is egy csomó dolgot, szeánszokat, szertartásokat, szabályokat, sokszor irodalmi alkotásokból, vagy régi tanok félreértelmezett töredékeiből összeollózva ezt-azt. Szóval vannak ilyenek, csak kb. ennyire is kell ezt a jelenséget komolyan venni. Persze ha itt átlép egy bizonyos határt a dolog – konkrét jogszabálysértés –, akkor fel kell lépni ellene, meg el is harapózhat a dolog, de valójában játékról van szó, akár komolytalan, akár hülye játékról.

Pl. sok ilyen helyi csoport épít mindenféle babonára, de szépirodalmi alkotásokra is. Vagy az okkultizmusból, spiritizmusból vesznek át elemeket kiforgatva azok valódi tartalmát. Pedig ha jól megismeri az ember ezeknek a tényleges tanítását, a filozófia egyfajta ágaként közelít hozzá, látva a kort, az előzményeket, amelyek mentén keletkeztek, látva a történetüket, hatásukat a saját és a későbbi korokra, látva, hogy milyen további világképek építettek ezekre, vagy éppen ezen tanok hibáinak, hiányosságainak kiküszöbölésére, akkor az egyrészt nagyon tanulságos, és semmi különösebb extra nincs benne.

A sátánizmus is egy érdekes fogalom, ugyanis ezt a fogalmat LaVey találta ki, előtte ez a fogalom nem létezett, ő hozta létre a mozgalmat, a Sátán egyházát ( [link] ), csakhogy ez nem a Sátán imádásáról szól. Mi sem áll távolabb egy sátánistától. A sátánizmus egy ateista, pontosabban autodeista vallás, ami nem a Sátán imádatáról szól, hanem arról, hogy egyet értesz a Biblai – mint kitalált történet – Sátánjának – aki nem létezik – az értékrendjével. Persze ehhez jól kell érteni a Sátán szerepét a bibliában. Ez olyan, hogy egy marxista sem Marx létezésében hisz – ez lényegtelen kérdés –, hanem a Marxnak tulajdonított nézetekkel ért egyet. Lásd: [link] . Na ebből csinált az egyház valami torzót, ami kellően ijesztő ahhoz, hogy mindenki el akarja kerülni. Meg akiknek homályos ismeretei vannak csak a dologról, azok mondanak erről ezt, vagy azt, csak ennek sok teteje nincs. Te is szépen összemosod a sátánizmus fogalmát az ördögimádattal, ebből látszik, hogy igazából nem nagyon ismered egyáltalán ezen fogalmak mibenlétét, a mögötte álló gondolatokat, világképet.

Másik oldalról:

Mit reprezentál neked az ördög, Sátán? Definíció szerint a legtöbb vallás ilyen jellegű entitása az, aminek a világ negatívumait tulajdonítjuk. Mindazoknak az erőknek a megtestesülései, amit az ember elkerülni kíván, pl. a kudarcé, a pusztulásé, rombolásé, a fájdalomé, betegségé. Te élő ember vagy, bizonyára nem arra vágysz, hogy kudarcok éljenek, fájdalmakat élj át, beteg legyél, lerombolódjon mindaz a jó, ami körbevesz, majd elpusztulj. Így nem is örülhet ezeknek az erőknek, nem is akarhatod a hatékonyabb működését, nem is tisztelheted ezeknek az erőknek a tevékenységét.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A kérdés feltevéséből, a benne szereplő megfogalmazásokból arra gyanakszom, hogy igazán sokat nem tudsz a témáról, nem ástad bele magad, csak egy sztereotip, felszínes és torz kép él benned valami homályos, misztikusnak, titokzatosnak tűnő valamiről, ami jó lázadási forma a … mi ellen is? Vagy kellően különc leszel, amitől azt gondolod, hogy „az már valami”. Pedig valójában nem. Az éppen ugyanúgy nem tesz senkit értékessé, hogy különbözik, mint az, hogy nem. Nem ez tesz értékessé. Mondjuk úgy, elég gyerekes a kérdésben felvetett ötlet. Persze ha valóban gyerek vagy, akkor minden jogod megvan ahhoz, hogy gyerekes legyél, de azért nem baj az sem, ha haladsz a felnőtté válás irányába.

Ez a válasz erre egy kísérlet. Szembesít azzal a kérdéssel, hogy egyáltalán miért akarsz valami olyan részese lenni, aminek a mibenlétéről valószínű nem tudsz túl sokat. Ha jól látod ebben a tükörben a saját kérdésedet, akkor után a tudsz nézni, hogy egyáltalán miről is kérdeztél, tanulhatsz belőle.