Van úgy, hogy ti azon paráztok, hogy vajon ez a valóság -e?

Lehet h nem ez a valóság, de jobb híján ezt adottnak veszem.

Meg ugye a szimulált kellemetlenségek is pont olyan rosszak lehetnek mint a valóságosak.

Omg O_o

Ezek szerint nem csak én vagyok ilyen hibbant... Bár inkább fordítva szoktam érezni: mi van, ha én ezt csak úgy hallucinálom, és hülyét csinálok magamból? Főleg, ha nem ,,megszokott" a tevékenység, hanem olyasmi, ami más szituációban kifejezetten nevetséges, mint pl. egy énekórán hangosan énekelni egy népdalt, vagy ha ovis korú gyerekekre vigyázok, és játszom velük, hogy lekössem őket, belegondolok, hogy én most tulajdonképpen barbizok/legózom/arról beszélgetek, hogy ,,a Pistike milyen csúnya, rossz kisfiú". És ezek a maguk nemében nem gázosak, csak elkébzeled őket egy másik környezetben...

Jó tudni, hogy vannak még ilyen idióták, mint én, és ezt most ne vedd sértésnek :)