Mik a romantikus sakk alapelvei?

Jó, látom mindig nem érted, jön a szájbarágás.

Igen, 2300 fölött vagyok jócskán, és igen így hogy "romantikus sakk" sehol nem oktatják. Ezt merem állítani. Nevezz meg néhány "valamire való" sakk könyvet... Nálam a valamire való, ahol oktatnak, elemeznek is valamit nem csak nagyvonalakban filozofálnak.

Attól, hogy Aljechin neve mögé nem írom oda, hogy világbajnok nem következik az, hogy nem tudom. A lista amit linkeltél nem a játékerőt mutatja, hanem azt, hogy abban az időszakban (nem most!) mekkora lehetett volna a potenciális pontszámuk és ezt inflálják a mai szintre. (Nem nehéz belátni, hogy ez azt mutatja, hogy mennyivel voltak a korukban a többiek fölött.) A 2300-as szintet az egyik Nunn elemzésben olvastam és reálisnak tűnik. Ha meg nem hiszed, akkor tölts le egy programot és hasonlítsd össze a hibák gyakoriságát (ebből mindenki megérti). Mondom még egyszer, erről nem ők tehetnek, mások voltak a kor adottságai és a szemlélet.

És akkor talán ettől megérted a felfogást: A romantikus sakkra jó példa az, hogy Chigorin (és a kor sakkozói együttvéve) előszerettel alkalmazta a királycsel-t (1.e4, e5 2.f4). Ha nem ismernéd, ez egy olyan megnyitás, ahol könnyedén jól áll fekete ha ismeri a 2 alaptervet és az első 8 lépést. Hittek benne, hogy jó taktikai lehetőségek vannak fehérrel. Ez igaz is volt, nagyon fura állások jöttek ki (fekete is nagyon parázott) és ezt szerették. Aztán 100 év után rájöttek, hogy fekete simán jobban áll. Azóta senki sem (nagyon kevesen) játssza. Ez egyébként igaz az evans-cselre meg az ehhez hasonló áldozatos megnyitásra.

De voltak esetek, ahol kifejezetten kerülték a feszültséget, pl.: francia védelem és a szicíliai. Itt nagyon szerették a cseréket (csere-francia) és a végjátékban illetve magukban bíztak. Sokszor pozíciós gyengeségekre is rájátszottak, és annyira komolyan vettek egy-egy dolgot (üres mezőt, nyílt vonalat), hogy az mai szemmel nézve mulatságos.

Aljechin egy kicsit már az átmenet embere, ő higgadtabb és realistább volt a megnyitások területén (hosszú spanyol, szláv fehérrel, nyílt szicíliai etc.), de az elnézések és egy-egy dolog túlmisztifikálása őt is jellemzi.

Mivel nem lehet összefoglalni, mert ez inkább egy felfogás (ami ahogy láthatod folyamatosan változott) mintsem egy stratégia, így alapelveket sem lehet alkotni, és ezért nem szerepel pontokba szedve a könyvekben.

Azt tudom javasolni, hogy nézz át ilyen partikat, ha nem elég a netes akkor szívesen küldök még.

Nagyon régóta sakkozok. Lássuk, a romantikus sakkozók alapvetően nem kombináltak jól, ha a maiakhoz hasonlítjuk őket. Amikor azt mondom, hogy egy gyalogelnézés, akkor azt kombinációs hibának is tekinthető.

Az elméleti anyagon belül nem értem mire gondolsz. (A megnyitást szokták elméletnek nevezni, de ha jól sejtem nem erre gondolsz.)

Ezt a részt: "Alapelvek az általánostól részletesebb szintig kölcsönhatásukban, speciális ötletek stb" szintén nem tudom sakkozóként értelmezni, de ha jól sejtem, hogy mire gondolsz, akkor a válaszom az, hogy nem lehet ilyenekre egzakt választ adni. Minden állás másmilyen.

Vannak olyan alapföltevések miszerint például a védett szabadgyalog nagy előny, de csak végjátékban. Aztán sokan úgy tartják, hogy az ellenkező színű futós végjáték döntetlen. Ez a nézet, ahogy egyre jobb vagy és érzed a finomságokat, meginog.

Sajnos nem lehet úgy tanulni a sakkot, hogy akkor te most "romantikus" leszel, vagy hogy kombinálsz. Azt tudom tanácsolni, hogy menj el egy klubba, vagy bérelj fel egy tanárt, aki megtanítja az alapokat. Itt alapvetően az egyszerű végjátékokra gondolok (azt feltételezem, hogy a mattadás két futóval is megy), aztán az alapvető kombinációs lehetőségekre. Vagy ha ezt nem akarod, akkor vegyél egy végjátékkönyvet, és csak a könnyű példákat nézd meg, utána pedig menj el egy versenyre.

Lehetne hosszan beszélni a sakk elméleti szépségekről, de konkrétumok nélkül mind csak üres duma.

És egy jó tanács, a győzelem is motiváljon, ne csak a sakk szeretete. :)