Mi ez a "majd úgyis kinövöd" duma mánia?

Mert kerülsz majd olyan élethelyzetbe mikor már más sokkal fontosabb lesz.

Akkor visza gondolsz erre,és majd mosolyogsz egyet.

> Miért mondják ezt? Miért feltételezik?

Mert így lesz. 15 éves vagy. Gyakorlatilag pár éve élsz úgy, hogy van saját tudatosan alakítgatott, de egyelőre eléggé félkész személyiséged, ízlésed. Még nem éltél annyit, hogy legyen hosszútávú perspektívád, lásd, mennyire képlékeny és változékony az ember ízlése, mennyi fejlődésen, változáson esik át az ember az élete során. De nem baj, 15 évesen legyél olyan, mint egy 15 éves. Rajongj a K-pop-ért, de ettől még az tény, hogy ki fogod nőni.

39 éves vagyok. 15 évesen a Depeche Mode-ért, meg a Bonanzáért rajongtam, és az tényleg rajongás volt, és annyi idősen az ember azt érezte, ez örökre így is lesz. De megismertem és megszerettem más zenét is, pár évvel később a Kispál volt a kedvencem. Majd újabb és újabb együtteseket, stílusokat ismertem meg, és találtam meg bennük az értéket. Már nem rajongok egyetlen együttesért, zenei stílusért sem. Részben azért nem, mert ez egy nagyon szűk szelete az életnek. Másrészt mert az ember idővel rájön, hogy mindegyik zenei stílusnak megvan a maga értéke, amiért szeretni lehet. Van kedvenc popzeném, kedvenc rockzeném, kedvenc rap zeném, kedvenc komolyzeném. De már nem határoz meg.

Mondok egy hasonlatot. Te éppen most kezdted el érezni az ételek ízét. Valamiért a csokitortával találkoztál szembe, a csokitorta ízének mámorában úszol. Megkóstolsz mondjuk egy hamburgert is, meg egy lecsót is, de mindből hiányzik neked a csoki íze. De idővel rá fogsz unni, és elkezel majd hamburgerre vágyni, akkor majd a hamburger ízének mámorában fogsz úszni. A csokitortát sem fogod megvetni, de már nem az lesz a kedvenc. Majd a lecsót is értékelni kezded, és rájössz, hogy mindegyik másért finom, ami az egyikben jó, azt felesleges a másikban keresni. Már nem fogsz egy kimondott ételért rajongani, eszed azt, ami jön, némelyiket olykor-olykor jobban megkívánod, de már nem leszel „csokista”, „hamburgerista”, „lecsóista”, hanem egy ember, aki nem veti meg a jó ételt, de már nem is az étel körül forognak a gondolatai, vágyai, álmai, rajongása, figyelme, hanem szerelmet akar, sikert, gazdagságot, kényelmet, világot akar látni, meg akar valamit ismerni.

De még nem itt tartasz, ne is akarj előre szaladni, élvezd ki a csokitorta ízét, mert soha nem fogsz ennyire ételért rajongani, mint most. De ettől még tény, hogy majd kinövöd, és nem baj, ha azért ennek is tudatában vagy.

> Az hogy kinő valaki egy zenei irányzatot/műfajt/stílust az nem mondanám. Mert az olyan mintha kisebbeknek szólna pedig a kpopban rengeteg olyan szám MV és dalszöveg van amit 12 vagy inkább 16 éven felülieknek ajánlott.

Nem, nem ilyen módon értettem. Van, aki rockerként kezdi, de kinövi, és megszereti a népzenét. Van, aki a népzenével kezdi, de kinövi, és megszereti a rockzenét. Tehát nem arról van szó itt a „kinövés” esetén, hogy az egyik inkább fiataloknak való, a másik időseknek, hanem arról, hogy az ember ízlése változik, formálódik, és ez nem valami pozitív, vagy negatív irány, egyszerűen csak változás.

De egyébként ez habitus kérdése, valóban nem mindenki esik ezen át. Ez kicsit olyan, hogy van olyan ember, aki megtanul megfőzni, megsütni mondjuk 50 féle ételt, és ez számára kielégítő, ezeket váltogatva főzi meg évekig, és tényleg elég jól meg is tanulja elkészíteni, így számára ez garantálja a jó minőséget. Van, aki meg mindig újabb és újabb recepteket keres, mindig tanulni akar valami újat. Vagy valaki leragad egy márkánál valamilyen termék esetén, mert elégedett vele. Van, aki meg folyamatosan kipróbál más és más gyártók termékeit, mert kíváncsi.

És itt sem arról van szó, hogy az egyik jobb, mint a másik, mindkettő habitusnak megvannak az előnyei, hátrányai is.

Tényleg így lesz, én 16 vagyok és régebben én is nagy Dubstep-cyberemo voltam vagy nemtudom xD

Most már nem sorolom be magam sehova, bár a zenei ízlésem nem változott.

Nekem is ezt mondják de nem nagyon érdekel xD

Üdv, egy kpopper