Elolvasod az én verseimet is?

Már jó régen írtam őket, 15-17 évesen, kíváncsi vagyok mit szólnak hozzá olyan emberek, akik nem ismernek. :)

Vízre írt szavak 1.

Sétáltam, szellő borzolta hajam,

A szélben a Te hangod hallottam,

Látni véltem újra szép kék szemed,

S odasúgtam a szélnek: Szeretlek.

A nap arcomra sütött melegen,

Sugarában ujjaid éreztem,

Simogatott, mint régen a kezed,

S fénnyel üzentem Neked: Szeretlek.

Egyedül sétáltam az esőben,

Sírt az ég, és sírtam én is bőven,

Eszembe jutottak szép emlékek,

S a cseppek közé írtam: Szeretlek.

Eltűnt a szélben látott látomás,

Elmúlt a fénnyel üzent vallomás,

Nincsenek már a vízre írt szavak,

De az üzenet szívemben maradt,

Szeretném még megosztani Veled,

Először s utoljára: Szeretlek.

Vízre írt szavak 2.

Valóság voltál, vagy álom, már rég nem tudom,

Igaznak kellett lenned, én ritkán álmodom.

Zavaros a víz, melyben tükörképed látom,

Régi szép történet, csak a folytatást várom.

Egyszer volt, hol nem volt, volt akkor egy kicsi lány,

Ismerős lehet, valahol láttad már talán...

Reményt, hitet, álmot képzelt magának a lány,

Tönkrement már minden, s társa most csak a magány.

Se élet, se álom, neki semmi nem maradt,

Zárt szívén a lakathoz egy, csak egy kulcs akad,

Azon kívül másnak hozzáérni sem szabad.

Varázslat volt az, és csak néhány szép pillanat,

A lány után ott maradt az édes illat,

Kerek Hold mellett az égen egy pici csillag.

Tavasz

Szereted a szelet, nekem csípi a szemem

A virágillat, amit magával hoz nekem

Túl erős, túl sok, én meg túl magányos lennék

Ha hagynám, hogy magával ragadjon az emlék.

Hosszabb a nappal, és rövidebb az éjszaka

Halványan pislákol az éj pici csillaga

Szelíden átfut az égen minden hajnalban

De te persze tudod, hogy ott csak egy angyal van.

Élvezed az esőt, nekem kioltja fényem

A tavaszi zápor, és elmúlik reményem

Hogy van hová visszatérnem, van mire várnom

Legyen más, mint eddig, ne égessen, ne fájjon.

Neked tetszik a felhő, de engem eltakar

Fuldoklom mögötte, de ez senkit nem zavar

Átsüt úgyis a csillagfény a ködön egyszer

De kinézni onnan a csillag most még nem mer.

Valami értékes dolog

Ajándékot kaptál, szépet

Inkább Ő kapott meg téged

Csillog-villog, tetszik nagyon

Érte vernek egyszer agyon

Fehér mosoly, fekete szív

Intő keze pokolra hív

Teszi dolgát, sosem kérdez

Elringat, s többé nem ébredsz

Soha ne légy az utolsó

Csak hajtasz, mint egy igásló

Nagy súly alatt görnyed vállad

Cukrot kapsz, ha jól csináltad

Csillagfény az életedben

Sötét szeme meg se rebben

Észre ne vedd, erre vigyáz

Elkap, aztán porig aláz

Szívja véred, lopja szíved

Egyhangú életed éled

Robot vagy, csak Őt szolgálod

S romba dönti legszebb álmod

Csak ennyire

Elveszem, és eldobom,

Nem tudom,

Miért, de most kirúgom.

Borzalom.

Szeret talán? Sír nagyon.

Hallgatom.

Megölel, nem viszonzom�

Szánalom!

Beszél hozzám, utálom,

Nem hallom.

Hagyna békén, kiáltom,

Úgy unom!

Két szememet becsukom,

Hiányzom?

Soha már nem akarom,

Elhagyom.

Legbelül még szeretem?

Nem hiszem.

Bánta már a jó hírem.

De hiszen

Legszebb kincsét elvettem.

Nem értem.

Régóta csak idegen

Ő nekem.

Sír utánam, elhiszem.

Nem nézem.

Minden fájó emléken

Átléptem.

Milyen volt, arra már nem

Emlékszem.

Gyorsan múló szerelmem

Nem érzem.

Hosszú hajad kibontod,

Úgy hagyod.

Nem hatsz már rám, tudhatod.

Azt mondod,

Nem lesz többé barátod?

Bánhatod.

Megszokod majd. Meg tudod.

Nem vagyok.

Hiányzol még, gondolod...

Álmodod!

Feledni mért nem hagyod?

Nem tudod,

Már hiába akarod?

Becsukod

Szemed, füled, nem látod,

Nem hallod.

Nem érdekel, elhiszed?

Úgy érzed,

Tönkrement az életed?

Szerinted

Számít még, hogy nem élek

Már veled?

Adhatok még szerelmet,

Nem neked.

Feledésem elérted.

Hogy mered

Rám vetni tekinteted?

Azt hiszed,

Mindenkinél sokkal szebb?

Most állj meg,

Én várom, hogy szerelmed

Bevégezd.

R.I.P.

Még egy ember, akit eltemettem.

A Te neved áll a kis kereszten.

Nem hozok virágot, se koszorút,

Csatát, azt nyertél, de nem háborút!

A bocsánat csíráját eltaposom,

Sírodat leköpöm, meggyalázom.

Emléked fáj még, most könnyem ered,

Holnap már bánom, hogy szerettelek.

A legrosszabb rossz vagy nekem,

Többet nem leszel mar velem,

Viszlát!

Utolsó esélyed eljátszottad.

Elmúlik lassan az utolsó nap,

És átnézel rajtam. Nem érdekel.

Ne magyarázkodj, már nem hiszem el.

Hajolj meg, talán kegyelmet adok,

Higgy bennem, élő Istened vagyok!

Ezt a poharat most Rád emelem.

Még jó, hogy van kivel felejtenem.

Kicsit boldog voltam, már nem,

Te vagy a leggyengébb láncszem,

Viszlát!