Van Isten?

Objektiven nezve: nincs ra bizonyitek, hogy lenne, marpedig valaminek a letet kell bizonyitani, nem a nem-letet.

Szubjektiven nezve: ha hiszel benne, van, a fejedben. Ha nem hiszel, nincs.

Van. Mivel a szó létezik, ezért van egy mögötte álló tartalom is. Pl. Gandalf is létezik. Mint egy regény fiktív szereplője létezik. A kérdés az, hogy mi Isten? Egy létező entitás? Egy megszemélyesítése, szimbóluma valaminek? Egy kitalált entitás?

Mit jelent egyébként az, hogy valami „van”? Erről is el lehetne hosszú oldalakon vitázni, a filozófiának egy egész területe, az ontológia erről szól.

Aki erre a kérdésre biztos választ tud adni, az „hazudik”. Nem szándékosan, vagy rosszindulatból, de téved. Egy hívő azt fogja mondani, hogy létezik. Egy szcientifista azt fogja mondani, hogy nem létezik. De egyik sem tudja bizonyítani a saját nézetét, és cáfolni a másikét, így a meggyőződés mögött nincs valódi tudás. Ha lenne átadható lenne, és minden kétséget kizárólag meg lehetne győzni egy logikus gondolkodásra képes másik embert erről az álláspontról.

Illetve mégis… A tudomány nem bizonyítja és nem cáfolja Isten létezését közvetlenül. A tudomány az anyagi világgal foglalkozik, és mivel az anyagi világnak Isten nem része, ezért Isten nem tárgya a tudományos vizsgálatoknak. De közvetett módon mégis… Egy a világot irányító, annak működésébe beleszóló intelligens entitást magát nem, de a világ működésében tett változásait lehet tudományos módszerekkel vizsgálni, hiszen ezek anyagi természetűek. Ahogyan a gravitáció sem anyagi entitás, de a testekre gyakorolt hatást lehet mérni, lehet vizsgálni ennek a hatásnak a milyenségét, és fel lehet állítani a gravitáció jellemzőit, összefüggéseit, törvényszerűségeit.

Elvileg bármelyik képletbe bele lehet vonni Isten közbeavatkozásának hatásait. Mondjuk az F = m * a képletet ki lehet bővíteni úgy, hogy F = m * a * α + Ω, ahol α és Ω egy az Isten közbeavatkozásának mértékét jelző változó. De ha ezer mérésből ezer mérés esetén, majd újabb egymillió mérésből egymillió alkalommal azt tapasztaljuk, hogy α=1 és Ω=0, azaz ezen változók kihagyása a képlet által adott eredményt semmiben nem módosítják, akkor ez ellentmond annak, hogy Isten az adott tömeg, adott gyorsulása során kifejtett erejét semmilyen esetben nem módosítják.

Persze lehet azt mondani, hogy ezek elemi folyamatok, laboratóriumi körülmények között vizsgálva, de lehet vizsgálni egy jóval komplexebb képet is. Pl. megnézni, hogy hány embert ütnek el a zebrán, zöld jelzés melletti átkelés közben. Ha itt a keresztények, vagy a buddhisták, muszlimok, hinduk aránya kisebb, mint az adott népességben ugyanezen vallást követők aránya, akkor lehet azt mondani, hogy Isten, Allah, valamelyik hindu isten segít az ő hívein. De ilyet sem lehet kimutatni reprodukálható módon egyetlen statisztikából sem. Persze itt figyelni kell, hogy mit vizsgálunk, mert lehetnek un. korrelációk, előfordulhat, hogy aki keresztény, az hajlamos jobban követni a szabályokat, ritkábban lépi át a sebességhatárt, tehát metodikailag nem biztos, hogy jó, ha úgy általában a közúti balesetek számát vizsgáljuk, mert kaphatunk torz képet, ami a hívő hívőségének másodlagos hatásaiból fakad, és ami független attól, hogy Isten létezik-e vagy sem.

Minél több dolog működését ismeri meg a tudomány, és minél több képletben lesz az a bizonyos α=1 és Ω=0, annál több elemi folyamat esetén zárható ki, vagy válik igen-igen valószínűtlenné az, hogy Isten a szó hétköznapi értelmében létezik. Sokan megpróbálják Isten létezését valamiféle fizikai folyamatba belemagyarázni, amiről még az ismereteink nem annyira teljesek. Például a kvantumfizika, vagy a genetika jó terep lehet erre. De minél több ismeretet tár fel a tudomány, annál inkább kénytelen az ilyen jellegű magyarázat hátrálni. Ezt a jelenséget hívják úgy, hogy a rések istene, Isten csak a tudomány által összeszedett tudás réseiben tud megjelenni. Persze ez nem cáfolja Isten létezését, lehet, hogy létezik egyetlen egy olyan jelenség, amire van kihatása, csak ez a tudomány haladásával egyre és egyre valószínűtlenebbnek tetszik. Illetve ez az egész fenti kérdéskör nem zárja ki a világot irányítani nem irányító, de mégis a világot teremtő Isten létezését.

De nem is feltétlenül így kell Istent vizsgálni. Miről szól a Biblia? Mindenféle történetről, amik valamiféle erkölcsi tanulságot hordoznak magukban. Ezek a történetek körvonalaznak egy erkölcsi értékrendet, az igazságosság, a jóság fogalmát. Ilyen szempontból lényegtelen, hogy Isten, mint tényleges entitás létezik-e, sokkal lényegesebb az az erkölcsi értékrend, ami ebből kiolvasható, ennek az értékrendnek a milyensége. És mondhatja valaki azt, hogy ő ugyan az Isten hétköznapi érelemben vett jelentésében nem hisz, de hiszi, hogy a Bibliából kiolvasható erkölcsi értékrend helyes, elfogadható, és Isten ezen értékrend különböző jellemzőinek valamiféle megszemélyesítése, egy fogalomba való gyúrása. De a legtöbb ateista nem tudja így olvasni a Bibliát. Pedig itt két különböző kérdésről van szó, egyrészt arról, hogy amit mond, az igaz-e, a másik, hogy amire tanít, az helyes-e. Fura, mert más könyvek, filmek, színdarabok, miegyebek esetén nincs ezzel semmi gondunk. Igen, Gandalf a szó hétköznapi értelmében nem létezik, mégis megtestesít egy csomó létező tulajdonságot, és az egész történetnek vannak valós, a mi életünkben is kamatoztatható fontos tanulságai.