Mik a 18 éves kor hátrányai szerintetek?

Az ember igazán tizenévesen ébred öntudatára. Onnan kezd el kialakulni a valódi személyisége. 18 évesen még csak néhány évnyi tudatosan értékelt tapasztalattal rendelkezik valaki.

Nem ismeri önmagát. Nem ismeri a saját erejét, képességeit, erényeit. De nem ismeri a saját hibáit, korlátjait, hiányosságait sem. Itt két oldalára is lehet esni a lónak. Van, akinél a tudatlanság nagy magabiztossággal párosul, és magabiztosan rohan a szakadék felé. Van, aki meg önbizalomhiányban szenved, mert nem tapasztalta meg még a saját önállóságát, a saját pozitív tulajdonságainak a működését.

Nem ismeri a világot. Az ismeretei még felületesek, nem látja kellő mélységben a dolgok összefüggéseit. A tudása sokszor elméleti, felszínes, nem rendelkezik szerteágazó tapasztalattal. A 18 évesek többsége már kellően kritikus a világ jelenségeivel szemben. Hajlamos megkérdőjelezni mindennek az értelmét, jelentőségét. Sokszor olyan dolgokét is, amik amúgy helyesek, csak ő még nem látja a dolgok mélyebb összefüggését. Egy 18 éves általában több dolog ellen lázad, mint ami ellen kellene.

Nem érzi jól az időt. Mivel tudatosan nem élt meg hosszabb távlatokat, nem látja a dolgok – és önmaga – változékonyságát, múlandóságát, ezért minden pillanatnyi, múlandó dolgot hajlamos végletesnek, öröknek látni, legyen szó szerelmi csalódásról, családi, baráti konfliktusról, egy nem sikerült felvételiről, egy elhibázott iskolaválasztásról. Még nem látja, hogy mindezeken még bőven lesz idő túllépni, visszaterelni magát egy neki megfelelő útra.

Ha az embernek nem helyes a világról alkotott képe, akkor magát sem tudja a megfelelő helyre tenni. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az önmagáról alkotott képe helytelen. Helytelen világképből meg helytelen ítéletek, helytelen elhatározások, hibás döntések következnek, azok minden negatív következményével, ami általában valamiféle szenvedést jelent a végén.

Egy másik oldalról egy 18 éves általában még nem önálló. Ott lebeg félúton a gyerek és a felnőtt között. A gyerek kötelességeiből már nem kér, de a felnőtt felelősségvállalásától még fél. Viszont még természetesnek veszi a gyerekkor nyújtotta előnyöket (hogy aputól, anyutól lehet pénzt kérni, és nem kell visszaadni, vagy hogy anyuka intézi a mosást, főzést, ő dolgozik), másik oldalról meg követeli a felnőtt léttel járó jogokat, a szabadságot, hogy ő hozhasson döntéseket az őt érintő kérdésekről, sőt a világ dolgairól. Ezek is sokféle torzulást, konfliktust tudnak okozni.

Mindezek ellenére azért leginkább 18 évesnek jó lenni. :-)