Öngyilkosság? Mindenkinek van rossz napja és még lesz is. Nem létezik tökéletes ember és nem is akartam az lenni de néha jó lett volna egy kis figyelem.

> Mindenkinek van rossz napja és még lesz is.

És van jó napja és még lesz is.

> Nem létezik tökéletes ember és nem is akartam az lenni de néha jó lett volna egy kis figyelem.

Nem létezik tökéletes, de mindig lehet rá törekedni, és főleg ez az ember feladata, ha emberhez méltó feladatot szán magának. A figyelem meg nem ennek a kérdése.

> Akartam, hogy lássanak bennem vmit amit másokban nem. Vmiben jó akartam lennni.

Mások látnak benned valamit, ilyenkor a fő probléma, hogy te magad nem látod magadban. Valamiben biztos, hogy jó vagy, még ha nem is találtad meg, hogy miben. Ha nem találtad meg, akkor az első feladat megtalálni.

> Vannak "barátaim" de úgy látszik legjobb barátom sosem volt.

A „legjobb barát” maximum tizenéves korban fontos. Az embernek vannak barátai. Meg lehet különböztetni persze közeli és kevésbé közeli barátokat, de a legközelebbi barátaid mind-mind másért lesznek fontosak, nem rangsorolhatóak, nem felcserélhetőek. Van, aki ebben tud társ lenni, van aki abban.

> Egyáltalán nem ismerem ki magam az életben és nem vagyok bátor.

Senki nem ismeri ki magát teljesen. Az élet egy olyan skicc, amiből nem készül letisztázott változat. Az ember megtanul döntéseket hozni, és ha mindent jól mérlegelt, akkor hoz egy döntést. Ha valóban jól mérlegelt, soha nem fogja a döntését megbánni, mert ha még rossz irányba is mennek a dolgok, tudja, hogy ott és akkor, az akkori információi alapján a legjobbnak tűnő döntést hozta meg.

> Mindig is kiakartam mondani dolgokat főleg azoknak akik bántottak vagy akiket nem kedveletem de sosem ment

Nem is szükséges. Az embernek meg kell tanulnia függetleníteni az érzelmeit a szituációktól. Nem a dolgok maguk bántanak, hanem a róla alkotott ítéleted, így csak rajtad áll, hogy ezeket megszüntesd. Az ember képes megválogatni a barátait, a közeget, hogy milyen emberek között él. Bizonyos dolgokat meg kell tanulni elnézni, eltűrni, de egy ponton túl egyszerűbb az adott emberrel megszakítani a kapcsolatot. (Persze ha nem közeli rokon.)

> Ilyenkor miért nem cserélhetek senkivel?

Pont ez a lényeg. Megteheted. Ha nem is valakivel cserélni, de változtatni tudsz. Ki tudsz alakítani magadban megfelelő világképet, értékrendet, ez csak és kizárólag rajtad múlik. A külső környezetedet is tudod befolyásolni, akár el is költözhetsz. (Bár a külső változások nem szokták önmagukban megoldani a problémákat, ha azok belülről fakadnak, hiszen a problémát – önmagadat – egy új helyre is magaddal cipeled. Tehát elsősorban magadon kell változtatnod.)

> de én nem vágyom rá.

Aki soha nem szomjazott, az nem sokra értékeli a vizet. Aki nem fázott, az nem sokra értékeli a fűtött lakást. Ha nem vágysz az életre, az azt jelenti, hogy túlságosan is jól élsz, a lehető legkevesebb okod van arra, hogy rosszul érezd magad. De azért érzed rosszul magad, mert nem látsz értéket mindabban, ami körbevesz. Másnak meg kell küzdenie az életben maradásért is, neked meg ez tálcán kínálódik fel. Minden lehetőséged megvan tehát, hogy boldog légy, sokkal több, mint ami a legtöbb embernek adatik. Rajtad áll, hogy ennek a módját megtaláld. Keress valami megszállottságot, hobbit, amit nem pénzért, nem sikerért csinálsz, nem azért, hogy lássák, nem a „holnapi lekvárért”, hanem önmagért, mert örömmel tölt el az, hogy csinálhatod. Ha ez megvan, lehet akármilyen problémád, mindig örömödet fogod lelni abban, hogy ami számodra fontos, azt megteheted.

Hogy mi ez a tevékenység? Mindenkinek más, és az ember egyik célja, hogy erre rátaláljon. Van, aki gyerekként talál rá, van aki 30 évesen, van aki 50 évesen. De ha megvan, akkor már megérte. Nekem például a néptánc volt ilyen jó ideig. Nem azért csináltam, hogy sikeres legyek, hogy pénzt keressek vele, hogy híres legyek, hogy „valaki” legyek, hanem mert egyszerűen jó volt csinálni és az egyetlen igazi jutalma az volt, hogy csinálhattam. Csinálhattam akkor is, mikor szakítottak velem, mikor iskolai problémáim voltak, mikor munkahelyi problémáim voltak, mikor sikerült eladósodnom, és nem tudtam, hogy hogyan mászok ki belőle.

> Az élet értelmét kereshetném de nem tettem semmi emlékezetre méltót

A legtöbb ember nem alkot maradandót. Nem fogják ezrek emlegetni a halála után. De nem is ez a cél. Ez csak keveseknek adatik meg, de hidd el, ők sem boldogabbak, és nem is biztos, hogy értékesebb az életük. Hatással vagy a környezetedre. A barátaid, ismerőseid mind-mind tovább fognak vinni egy-egy gondolatot, felismerést, tanulságot, emlékmorzsát magukkal belőled. És ez bőven elég.

Te nem csak egyén vagy. Ahogy te is különböző szervekből, azok különböző sejtekből épülsz fel, úgy te is egy sejt vagy egy nagyobb rendszerben, része egy nagyobb entitásnak, az emberiségnek, a hazádnak, a korszakodnak, korosztályodnak, a nemednek, a vallásodnak, az általad vallott elveknek, ideológiáknak, meg még lehetne sorolni mi mindennek. Ha a történelem egy lánc, akkor a különböző generációk tagjai benne a láncszemek. Nem kell a legnagyobb, a legfeltűnőbb, de még csak a legerősebb láncnak sem lenned, elég, ha megtartod a láncot. Ha ez megvan, már hasznos és nélkülözhetetlen része vagy az emberiségnek.

Az ember bőrsejtjei nem élnek túl sokáig. Igazából egyik sem kimagasló, nem jobb vagy rosszabb bármelyiknél. Innen nézve mindegyik akár felesleges, felcserélhető is lehetne, hiszen van még belőlük rengeteg. Megszületnek, élnek, elhullanak, elhámlanak, anélkül, hogy különösebb jelentősége lenne a létüknek. Mégis. Ezen ideiglenes, jelentéktelen sejtekből áll össze a bőr, ami viszont már mint egység súlyos jelentőséggel bír, így innen nézve viszont minden bőrsejt fontos és nélkülözhetetlen.

> sosem voltam figyelemre méltó.

Ez viszont csak rajtad múlik. De néha az is figyelmet kap, aki nem „méltó” rá, és néha az sem kap figyelmet, akire figyelni kellene. Viszont ennek ellenére a figyelmet ki lehet érdemelni. Persze ehhez tanulni kell, bölcsebbé válni, tapasztalni, gondolkodni, válaszokat találni, akadályokat legyűrni, és az ezen az úton megszerzett bölcsességmorzsákat másokkal megosztani. Ha valóban bölcsességgé érnek, lesz, aki kíváncsi lesz rá.

Ez még nem is volt olyan hosszú válasz. Múltkor láttam, hogy valaki azt kérdezte, hogy egy hosszú női keresztnevet hány féleképpen lehet leírni, ha összekeverjük a betűit. Valaki képes volt az összes verziót kiírni, én meg csak görgettem, görgettem. Bocs az OFF-ért!

De, hogy a kérdezőnek is válaszoljak valamit: Küzdj!