Ti szabadnak érzitek magatokat?

Kedves Kérdező!

Ti szabadnak érzitek magatokat? Hát, a körülményeimhez képest igen.

Szabadnak érzitek magatokat, ebben a rendszerben? Ó, az h te hogy érzed magad, az nem rendszerfüggő. Az jóval inkább tőled/személyedtől/világlátásodtól függ, mint a politikai és társdalami berendezkedéstől. Mi a baj abban, h el is mehetsz külföldre, v itthon is maradhatsz? Ennyire hiányzik az űrutazás?

Van értelme tanulni, ha nem veszed hasznát? Hát, én konkrétan olyasmit tanulok, amit anyagi ellenszolgáltatástól függetlenül is érdemes tudni. Ill. amit tanultam eddig, annak anyagi hasznát is vettem. Jól kell tudni iskolát, tanfolyamot stb választani. Ez az út előtted is nyitva áll.

Van értelme pénzért loholni, hogy utána meghalj? Nekem konkrétan az is számít, h addig, míg fel nem dobom a pacskeromat, mivel töltöm az időt. H értelmesen v értelmetlenül töltöd a saját időd, az rád tartozik. A te döntésed, amit én tiszteletben tartok.

Azt mondani, hogy élsz, miközben azt csinálod amit gyülölsz? Ugyan, én olyasmit csinálok, amit szeretek, kimondottan kerülöm azokat a dolgokat, amiket gyűlölök. Persze olyasmit is csinálok, amit kvázi muszáj, de abban is megtalálom a mókafaktort.

Mikor élünk? Hát, én például most is, amikor neked írom a válaszomat.

Mikor érezted utoljára azt, hogy igazán szabad vagy? Ma reggel, délben és délután. Ja, most este is érzem (köszi h szóltál, élvezem is!). Miért is ne lennék szabad?

Egyáltalán volt ilyen? Ld. fent.

Mit gondoltok arról, hogy minden a pénz körül forog? Hogy jutottál erre a túláltalánosító következtetésre? Úgy érted, a te életed a pénz körül forog (az enyém, és sok más, autonóm személy élete biztosan nem)? Miért választottad ezt? És ha a többieké esteleg a pénz körül forog is, rád nézve ez miért enne kötelező?

Köszi, h adtál gondolkodni valót, és remélem, nem bánod, h én is adtam gondolkodni valót neked.

Milyen idős vagy egyébként?

Kilenc kérdés.

1. Igen

2. A világban.

3. Van. Minél mélyebbre jutni a megismerésben és azt kifejezni - ez jó.

4. Nincs. Nem is teszem, Nincs is semmim.

5. Élek, és minden nap - legalább egy részében - azt teszem, ami takarok és szeretek. Van a napnak egy része, amit nemszererek, de muszáj, a pénzért.

6. ITT ÉS MOST - ez fontos. Itt és most ÉLEK. Én.

7. Most.

8. Intuitív állapotban érzem magam a legszabadabbnak- ez ma is volt.

9. Az baj, ha valaki így él, hogy a pénz körül forog, az nem szabad. Olyan szép a világ, olyan érdekes, annyi érdekes ember van, annyi jó könyv, érdekes műalkotás, zene, épület, festmény - ezt mind elveszti a pénz miatt.

egyes válaszoló vagyok

Ha nem írod meg a korod, nem írod meg, túl tudok lépni rajta. Megjegyzem, fiatalabb koromban én is ilyen borúsan láttam a világot, és benne önmagamat. Az ilyen és hasonló kérdések feltétele, majd megválaszolása, a válaszokon alapuló új életszemlélet kiépítése vezet a szabadság felé.

> Szabadnak érzitek magatokat, ebben a rendszerben?

Epiktétosz jut eszembe. Rabszolga volt, majd filozófus. Az etikájában az ember belső szabadságáról beszél, különválasztva az embert kívülről meghatározó dolgok és az a sokkal lényegesebb belső szabadságot, szabad akaratot.

Ha ő szabadnak érezte magát rabszolgaként, akkor én hogy a fenébe ne érezném magam szabadnak? Sokkal jobb körülmények között élek, mint egy középkori uralkodó. Mit akarhatnék még?

> Van értelme tanulni, ha nem veszed hasznát?

Minden, amit tanultam, annak hasznát vettem. Látszólag egy csomó dolog van, amit megtanulsz, de soha nem használod. Mondjuk egy mértani sorozat összegképletét. De nem is azért tanulod, hogy használd – bár lehet ilyen is –, hanem hogy megtanulj egy absztrakt rendszerben utat találni egy probléma és egy megoldás között. És bizony az így megszerzett tudást nap mint nap használod, és ennek nem célja, hanem eszköze volt a mértani sorozat összegképlete. Hogy mikor adták ki az Aranybullát, annak sem az a jelentősége, hogy hasznát vedd majd valamikor, hanem az, hogy rálátásod legyen a történelem menetére, így a jelen folyamataira is, a dátumok megjegyzése csak segít elhelyezni ezeket időben.

Az ember nem feltétlenül azért tanul valamit, mert annak bármiféle haszna van. A legtöbb dolgot, amit önszántunkból tanulunk, azok sokszor semmiféle haszonnal nem járnak. Pl. megtanultam kirakni a Rubik-kockát. Semmiféle haszna nincs. Megtanultam kicsit gitározni. Nem azért, hogy bármire használjam, csak puszta kíváncsiságból, érdeklődésből. Évekig tanultam filozófiát. Nem papírért, nem szakmáért, hanem mert érdekelt. Persze mindezeknek is van sokszorosan közvetett haszna, de alapvetően mégsem ezért tanul az ember.

> Van értelme pénzért loholni, hogy utána meghalj?

Természetesen. A pénzért loholás az idődnek csak egy részét teszi ki. A halálig ezen kívül még rengeteg idő van, és az élet lényege abban rejlik, hogy abban az időben mit csinálsz, azt az időt mire használod. Ha jól választasz szakmát, akkor a munka sem pusztán pénzszerzés, hanem valami elhívatás lesz. A halál nem teszi értelmetlenné az addigi életet. A legtöbb dolognak pont az ad értéket, hogy ritka, vagy múlandó, vagy egyenesen megismételhetetlen. Első csókból csak egy van, ettől kitüntetett és fontosabb, mint bármelyik másik utána. Az első csók nem azért lesz értékesebb, mert örökre megmarad, hanem pont azért, mert örökre elmúlik.

> Azt mondani, hogy élsz, miközben azt csinálod amit gyülölsz?

Az egyik cél akkor neked az, hogy ne csinálj olyan dolgot, amit gyűlölsz. Csinálj olyan dolgot, amit szeretsz, és úgy mond, hogy élsz. Vagy ha nem is szereted azt, amit csinálsz, ne gyűlöld. Felesleges.

> Mikor érezted utoljára azt, hogy igazán szabad vagy?

Szabad vagyok. Nem kötelező nekem dolgoznom. Persze megvannak a világ törvényei, ha nem dolgoznék, akkor meglennének rám nézve a negatív következményei. De a világ ilyen, senkinek semmi nem jár. Persze fiatalként nehéz ezt belátni, mert gyerekkorban az ember megszokja, hogy úgy ingyen kap dolgokat. De annak az igazságnak a valód belátása, hogy senkinek semmi nem jár, az jelenti igazán a felnőtté válást, és a tényleges szabadságot. Ennek nyomán én nem valami igazságtalan kényszer miatt dolgozom. Saját akaratomból dolgozom, hogy a jövő hónapban ehessek kenyeret, ihassak sört, ami nekem egyáltalán nem jár senkitől. Mondjuk úgy, !előnyös! üzletet kötök azzal, hogy van egy munkahelyem.

Mikor voltam utoljára szabad? Mikor úgy döntöttem, hogy leírom ezt a mondatot, pedig kikapcsolhattam volna a gépet, elindulhattam volna gyalog Kínába, felköthettem volna magam egy csőre, vagy lemehettem volna az utcára, kivehettem volna az összes pénzem a bankautomatából, és odaadhattam volna az első arra tévedő hajléktalannak. Ezernyi döntési lehetőségem van minden pillanatban, de mégis úgy döntöttem, leírom ezt a mondatot. Én döntöttem így, senki más. Mi ez, ha nem a színtiszta szabadság?

> Mit gondoltok arról, hogy minden a pénz körül forog?

Általában az mondja ezt, akinek anyagi nehézségei vannak. Jelenleg jóval az átlag felett keresek, de voltak évek, hogy jóval az átlag alatt, és több havi jövedelemnek megfelelő adósságot halmoztam fel, és fogalmam sem volt, hogy hogyan fogok az egészből kijönni. (Nota bene hogy a jelenlegi jobb fizetést elérjem, azért is meg kellett dolgozni. De tulajdonképpen nem kellett beleszakadni azért, maradt mellette idő rengeteg más dologra is, akkor is, ha 10-12 órát is kellett dolgozni néhanapján.)

De… Életem eddigi 40 évének a legnagyobb, de akár csak említésre méltó örömei, bánatai nem anyagi természetűek voltak, ezek mind függetlenek voltak a pillanatnyi anyagi helyzetemtől. Az életem !jelentős! fordulataiban, emlékeiben nincs szerepe a pénznek. Sok más egyébnek szerelmeknek, barátságoknak, élményeknek, tapasztalatoknak igen, de a pénznek a lehető legkevésbé. Amik az erényeim, képességeim, amire igazán büszke vagyok, és amik a hibáim, hiányosságaim, ami dühít, ami felháborít, ami boldoggá tesz, ami számomra nemes, azok egyike sem anyagi természetű, a jellegük még közvetve sem fordítható le pénzre.