Hogyan szoktathatnám le édesanyám a dohányzásról?

Nemdohányzóként nehéz megérteni a függőséget. Itt nem csak egy szokásról vagy időtöltésről van szó, hanem testi és mentális függőségről. Lehet mentálisan eljut arra a szintre hogy le szeretné tenni, de a megvonástól létrejövő testi tünetek nem engedik, és az akaratgyenge ember hamarabb visszaáll a dohányzásra mint hogy kibírja.

A másik nagy társadalmi probléma a dohányzás-alkoholfogyasztás körében hogy szórakozási faktorként használják olyan elvekkel, mint "legalább ennyi jó legyen az életben ha már kidolgozom a belem azért a nem sok pénzért", ez pedig megint nem segíti a leszokásra való hajlandóságot, mert ilyenkor a cigi maga a jutalom.

Igazából szinte semmi eszköz nem áll rendelkezésre. Aki abba akarja hagyni az magától megteszi, aki nem akarja, annak a "kérlek ne cigizz, anya" semmit nem ér. Az utolsó mentsvár általában egy olyan életveszélyes helyzet szokott lenni amikor választás elé kerül az ember: vagy folytatja az addigi életvitelét, vagy gyorsan leépül és belehalhat. Ez szokott az a pont lenni amikor mégis leteszik kényszerből, de szenvednek is eleget a hiánytól. Sokan egyből vissza is szoknak rá ahogy kicsit kitisztul a szervezetük és jobban érzik magukat ismét.