Hátrányomra válhat ha ilyen vagyok?

Nincsenek barátaim, sosem volt kapcsolatom, élből elutasítok mindent ami emberek közt van. Igy érzek.

De vannak barátaimnak nevezett emberek akik arra jók hogy ne kelljen egyedül lennem suliba, vagy egyedül vásarolnom, egyedül unatkoznom. Nem tartom őket érdekesnek. Ugyan ebből az okbol nem volt kapcsolatom. Többször randiztam, meg találkoztam fiukkal, több honapig beszéltem párral napi szinten (akiket jobban kedveltem) de mindegyik áttért arra hogy jójjekmár össze vele meg miert nem próbálom ki a kapcsolatot. Nem bírok sokáig együtt lenne (1 legtérben) emberekkel. Nekem nem lenne szügsegem arra hogy valaha valakivel találkozzak, csak nem akarok kitűnni a tóbbiek közül (meg szüleim is húlyenek néztek mikor egy ideig nem találkoztam es nem beszéltem senkivel)

Mit csinálok ha nem mással beszélek?

Imádom a sorozatokat, és bánt hogy az élet nem olyan erdekes mint egypar jólkitalált akciófilmben.

Rajzolok, videokat nézek, játszok, kifekszek a termeszetbe és egyedül, de boldog vagyok.

Ugyérzem rám van eröltetve ez az egész hogy kell mellém egy masik ember. Nem akarok se férjet, se gyereket, a rokonokkal sem szeretek találkozni. Idegesít hogy valaki a legjobb barátjának tart, utalom a közösségi oldalaoldalakt, es elsem tudom képzelni hogy képes valaki egy random ember vlogjanak örülni, vagy hogy unatkozhat annyira hogy egy masik ember életet nézze.

Lenézem és utálom az embereket.

De szeretnék mégegyet magamból, es magamat eltudnám képzelni barátomnak. Magamat szeretem xd

19/l