Szerintetek van fiú lány barátság?

Ugye a klasszikus kérdés: Létezik-e barátság férfi és nő között, és ha igen, akkor miért nem?

Ha két ellentétes nemű, heteroszexuális fél között szorosabb baráti kapcsolat alakul ki, akkor ott általában valamelyik fél idővel kicsit többre vágyik egy egyszerű barátságnál. Ez teljesen érthető fejlemény, de nem kell különösebben tartani. Egyrészt lehet, hogy ez idővel kölcsönössé válik, és az is jó. (Még az is megeshet, hogy a végén együtt fogtok megöregedni, x unokával.) De lehet, hogy az egyik fél nem akar szorosabb barátságot, ami nem jelenti feltétlenül, sőt még azt is meg merem kockáztatni, nem jelenti az esetek többségében a barátság felbomlását. Volt olyan lánybarátom, aki idővel többet érzett irántam, de én nem tudtam viszonozni ezt, és mégis évekig maradtunk jó barátok, még tanúja voltam annak, hogy összejöttek egy másik fiúval, mégis remekül működött a barátságunk. Aztán persze egészen más okból idővel elváltak útjaink, mint sok-sok barátság esetén.

Kicsivel egyszerűbb a dolog, ha a fiú is, a lány is egy friss, vagy egy tartósabb, stabil párkapcsolatban él. De még itt is elszabadulhatnak valamelyik félnek az érzelmei. Illetve akkor is remekül működik egy barátság férfi és nő között, ha már voltak együtt, a szerelem érzését már átélték együtt, de szétmentek, idővel újra barátok lettek. Ilyen esetben már nem akarnak a másiktól olyan viszonyt, amiről tudják, hogy nem működött, és lehetnek jó barátok. (Bár ez ritka forgatókönyv.)

Szóval találkozzatok kettesben, a többi meg kiderül.

Én a 4-es válaszoló által írt ritka kivétel vagyok. Az első fiúmmal anno barátként kezdtük, majd összejöttünk, együtt voltunk 2 évig. Rengeteg mindent megéltünk ezalatt, voltak nagyon boldog pillanatok, hatalmas veszekedések, sértődések, szóval minden. Mivel fiatalok voltunk még (20 alattiak mindketten), ezért amikor ő elment egy másik városba tanulni, a távolság hamar kinyírta a kapcsolatunkat. Sajnos nem a legnagyobb békében váltunk el.

Teltek az évek, volt, hogy nem is beszéltünk egymással, csak évente pár szót írásban. Aztán a huszas éveink vége felé elkezdtünk megint egyre többet és többet beszélgetni, végül már napi szinten írtunk egymásnak. Utána jöttek a személyes találkozók, a nagy beszélgetések.

Ma már, mindketten túl a 30-on, azt mondhatom, hogy ő bizony a legrégebbi, legigazibb barátom. Ő az az ember, akit bármikor gondolkodás nélkül felhívnék ha bajban lennék, és azonnal ugranék ha neki lenne szüksége segítségre.

A régi tinikori szerelmen már rég túlléptünk, felnőttként rájöttünk, hogy barátként van szerepünk egymás életében. Nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk, és bár különböző neműek vagyunk, nincs köztünk tabutéma, szinte annyira ismerem, mint saját magam.

Szóval ne aggódj, a mi esetünk is példa arra, hogy tud nagyon szoros barátság is lenni fiú és lány között, ami nem akar többnek látszani, és nem is kell.