Félek. Tulreagalom? 16l

Nagyon félek hogy egyedül maradok, az a barátnőm akivel eddig barátkoztam lecserélt egy pasira, eddig mindig az volt hogy menjünk kutyát sétáltatni és hasonlók. Mémeket küldtünk egymásnak meg hasonló kis apróságok de most már egyáltalán nem keres. Mindig csak ezzel a fiúval van aki ráadásul egy rossz srác. Először rámírt meg még egy csajra nekünk nem kellett és most ugy érzem jo neki ő is csak hogy legyen valakie es ez szerintem fordítva is igaz. Ma írni akartam a barátnőmnek hogy menjünk sétálni de közben láttam instán hogy vele pizzázik na mondom remek. Nekem is van barátom csak iszonyat messze lakik mert egyetemre jár így havi egyszer tudunk kb talizni van amikor kettő. Nagyon szeretem es rettenetesen hiányzik de és tudom hogy mindig velem lesz . De mégsincs itt minden nap.Így szeptembertől a sulit is egyedül kell csinalnom mivel nem sikerült beilleszkednem. Gyülölök oda járni. Reggelente zokogva készülődtem hogy már megint. Othon sem jok a dolgok (pénz: most ugy érzem kezd picit jobb lenni a dolog viszont félek hogy valami közbejön mert velem általlában az van hogy valami jó történik es minden happy aztan bumm valami szar és újra mélypont, apukám alkoholista a rosszabb fajtából aki verekszik , ordibál stb ). És úgy érzem hogy most nagyon rosszul vagyok. Rettegek a szeptembertől. Az iskolaváltáson is gondolkodom de anyukam teljesen ki van akadva hogy én választottam ezt a sulit meg blablabla és nincs is olyan suli a környéken ahova szívesen mennék. A barátom azt mondja túlreagalom de most úgy érzem hogy ez az egész egy hatalmas tragédia. Mindenkinek vannak ilyen mélypontjai? Vagy én már soha többet nem lehetek boldog? Csak az tartja bennem a lelket hogy 5-6 év mulva osszeköltözünk a barátommal es minden szuper lesz mert vele lehetek. Át szeretném ugrani ezt a következő6 évet. Szóval, ez csak egy mélypont vagy most már mindig ilyen lesz a következő 6 év?