Van még, olyan valaki rajtam kívül, aki soha semmit nem akart kezdeni magával?

Ez így most leírva és belegondolva elég szomorúan hangzik,de igaz hogy egész életemben soha semmi különöset nem akartam magamtól, csal ellébecolni az életemet.

Kényelmes, gondtalan,stressz nélküli életet otthon a szülői házban,egy könnyű munkát, ami se szellemileg,se fizikailag nem kihívás.

Ez jó pár évig működött, aztán 28 évesen a megtakarított pénzemből vettem egy házat(+hitel segítségével).Akkoriban úgy gondoltam,hogy ez egy jó befektetés lesz, telek+ház.

Jó a francokat,oda kellett költöznöm, mivel a házon mindig van mit cserélni,mit javítani, lényegében egy feneketlen lyuk egy pénztemető.

Aztán 2 évvel ezelőtt, felajánlották a műszakvezetői pozíciót.

Bevallom nagyon meglepett,mivel mindig különösen vigyáztam rá,hogy a valós tudásom kb 60-65%-át adjam bele a munkába,a túlórát gyakran felajánlották,de sose éltem vele.

A 25 perces ebédszüneteim helyett általában 45-50 perceseket szoktam tartani,raktárban hátul elbújva gyakran facebookoztam.

Ezt azért írtam le,hogy megértsétek miért lepett meg engem,hogy elő akarnak léptetni.Nem voltam boldog,de elfogadtam az előléptetést,mert kellett a pénz,jobb fizetés, a ház és a hitel miatt.

Aztán most januárban a munkáltatóm felajánlotta,hogy a cég finanszírozz egy most induló egyetemi képzést, innen ahol én dolgozok 8 ember jelentkezhet rá és az egyik üres helyre engem gondoltak.

Ez egy 4 féléves képzés, szeptemberben indult és én balga fejjel azt gondoltam,hogy mivel úgyis azt tanulnám,mint amit évek óta csinálok,hogy biztos könnyű lesz majd.

Életem legnagyobb tévedése volt,nem elég hogy dolgozok,de mellette folyamatosan tanulnom kell,hogy értsem a tananyagot.

Szóval aggódok a hitel miatt,aggódok a munkahelyemen,mert műszakvezetőként más munkája után is vállalnom kell a felelősséget,és aggódok a tanulmányaim miatt is.