Mit tegyek ha azt mondták hogy nagyon szexy bálnatestem van?

húzd ki magad és viseld büszkeséggel, ma már kezd lejárni az a lemez, hogy a csontsovány max 50 kilósak a legszebbek

arra azért figyelj, hogy a bálnatest mellett legyen egy kis izmod is

Én kövér vagyok, és intelligens.

1. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy kövér vagyok, akkor miért kellene elkeserednem? Tényleg az vagyok, tudom is ezt magamról. Voltam én vékony is, de az utóbbi 10 évben felszedtem sok-sok kilót, köszönhetően az életmódomnak. Jó-e ez, vagy sem, kell-e ellene tennem valamit, vagy sem? Ez az én magánügyem, majd intézem, amit kell. Viszont hogy más kimondja azt, amit tudok és ami igaz, az független ettől, és miért lenne ezzel bármilyen problémám?

2. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy vékony vagyok, akkor miért kellene elkeserednem? Olyannak tart, amilyennek magamat nem tartom. Ez bók, vagy udvariasság. Nem veszem komolyan, mert objektíve én nem így látom, de ha valaki őszintén így lát engem, az jó, bár akkor is fals a részéről.

3. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy hülye vagyok, akkor miért kellene elkeserednem? Rosszul ismer, vagy más mércével mér, mint én önmagamat.

4. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy intelligens vagyok, akkor miért kellene elkeserednem? Hiszen megerősít egy olyan erősségemben, amit magamban erősségnek tartok.

Ha valami igaz, akkor miért kellene, hogy fájjon a számomra? Hiszen igaz. Ha meg valami nem igaz, miért kellene fájnia számomra? Hiszen nem igaz.

Hogy ki mit mond, gondol rólam, az az ő dolga. Én előtte is, onnantól kezdve is ugyanolyan kövér/vékony, intelligens/hülye vagyok, amilyen voltam előtte. Attól, hogy száz ember mondja azt, hogy hülye vagyok, attól ténylegesen semennyivel nem leszek hülyébb. Bárki bármit mond, azzal én nem veszítek el semmit. Azzal a véleménnyel, ami nem egyezik a saját, önmagamról kialakított képpel, azzal egyetlen dolgom van: objektíven ránézni, hogy vajon az ő, vagy az én képem torz. Fontos, hogy objektíven. Ha a súlyomról van szó, testtömeg indexet számolok, ha az intelligenciámról, akkor a mentális képességeimet vizsgálom. Ha az ő képe torz, akkor az nem az én problémám. Ha az enyém, akkor módosítom az önmagamról kialakított képet, és ennek tükrében gondolok újra dolgokat.

Én azt gondolom, ez a helyes hozzáállás. Ha valakit az igazság sért, az önmagával szemben nem őszinte, nem vállalja fel önmagát, vagy olyan képet dédelget önmagáról, ami nem felel meg a valóságnak. A hibás önkép viszont hibás döntésekhez vezet, minél előbb rombolódik le ez a hamis önkép, annál jobb. Akit viszont olyan dologgal lehet megsérteni, ami nem igaz, annak meg az önértékelése áll gyenge lábakon, nincs tisztában a saját erősségeivel és gyengeségeivel, adottságaival és hiányosságaival, erényeivel és hibáival.

Pont emiatt a gondolkodásmód miatt nagyon nehéz engem megsérteni. Az igazsággal nem lehet, hiszen az igazság. Ami nem igaz, azzal sem, hiszen az nem rólam szól, hanem a véleményező projekciójáról vagy szándékáról, rólam – mivel nem igaz – nem mond semmit.