Az ember miért nem élvezheti az életet?

Azt kell megérteni, hogy az ember alapvetően úgy él, ahogy akar…

De vegyünk egy állatot. A fizika, a kémia, meg a biológia törvényei miatt az élet egy csomó tennivalóval jár. Ha egy gazella szomjas – márpedig az élet biokémiai folyamatai miatt ez gyakran megesik –, akkor senki nem fog neki odavinni egy tál vizet, neki kell keresnie egy tavat, folyót. Némi képzavarral élve a sült galamb sem fog a szájába repülni, neki kell táplálékot szereznie. Közben verseng a többi egyeddel és a többi fajjal is az erőforrásokért, mert az élet természeténél fogva arra törekszik, hogy sokasodjon, egy egyensúlyi helyzetben az erőforrásokért harc folyik. Nyilván arra is ügyelnie kell, hogy ne ő legyen ilyen erőforrás, pl. egy ragadozó vacsorája. De ez a gazella nem csak egyed, hanem fajának egy tagja, a fajfenntartás is fontos és munkás feladat. Amelyik fajban ez az ösztön nem annyira él, az könnyen ki tud halni.

Az ember is élőlény, neki sem jár semmi senkitől és semmitől. De az emberi civilizáció ereje abban rejlik, hogy együttműködéssel sokkal többre vagyunk képesek, mint az egyedek külön-külön. Gondolj bele, ha neked kellene megtervezned a számítógépedet, vagy akár csak egy szekrényt, neked kellene kibányászni, kitermelni, feldolgozni, megmunkálni az ehhez szükséges alapanyagokat és megvalósítani a tervedet, meg persze minden ehhez szükséges eszközt előtte szintén neked kellene megtervezni, legyártani, akkor aligha lenne számítógéped, telefonod, tévéd, autód, házad, ruhád, vagy sokkal-sokkal több munka árán, mert közben az ételt is neked kellene megszerezned. Ehhez képest olyan luxuskörülmények között tudunk élni, amit egyénenként képtelenek lennénk biztosítani magunknak. Pár napi munkáért kapott pénzért veszel egy olyan cipőt, ami egy év után is cipő tud maradni. Megnézem pár napi munkával hogyan tudnád ezt te magad előállítani. Az, hogy mi egy specializált tudást szerzünk meg, specializált dologra fordítjuk munka névvel az időnket és energiánkat, az elképesztő helyzetelőnyhöz juttat minket. Ahhoz, hogy ez működőképes legyen, bizonyos kötelességeink vannak, illetve bizonyos feltételekkel élvezhetjük ennek a hasznát.

De semmi nem kötelező. Nem kötelező senkinek sem dolgozni. Nyilván ha senki sem dolgozna, akkor senki ne gyártana, nem szállítana, nem árusítana sem számítógépet, sem telefont, de kenyeret sem. Illetve senki nem szolgáltatna áramot, gázt, ivóvizet. De egy-egy ember mondhatja azt, hogy ő nem dolgozik, vagy nem nyolc órában, hanem csak négy órában dolgozik. Nyilván akkor nem fog pénzt kapni, vagy kevesebbet fog kapni, így kevesebb terméket és szolgáltatást fog tudni megfizetni.

A döntés viszont rajta áll. Választhatod azt, hogy dolgozol 8 órában – ha nem szereztél magasabb szintű tudást, akkor akár monoton munkát végezve –, és cserébe kapsz pénzt, amiből áramot, lakást, ruhát, élelmiszert tudsz vásárolni. Választhatod azt is, hogy nem dolgozol, így nyilván sokkal több szabadidőd marad, csak éppen nem lesz pénzed nem hogy áramra, lakásra, de ruhára és élelmiszerre sem. Ez egy döntés, hogy melyiket választod, mindegyiknek vannak pozitívumai és negatívumai. Tedd mérlegre, hogy neked melyik tetszik jobban. Ha az, hogy inkább dolgozol 8 órát, akkor ne kényszernek, hanem a te döntésednek fogd fel. Te ezt *akarod* csinálni, mert az a pénz, meg az azon megvásárolható termékek és szolgáltatások sokkal több pozitívumot jelentenek a számodra, mint amennyit a 8 óra elveszített idő, energia. Azt kell megértened, hogy ez számodra a legjobb döntés volt, amiből a legtöbbet profitálhatsz. Sokkal többet, mintha egy erdőben kellene tengetned a napjaidat, elzárva minden civilizációtól. Az, hogy ez a döntés nyitva áll előtted az nem rossz, hanem baromi jó, a te érdekedet szolgálja, te jogosan akarod ezt a döntést választani a többi lehetséges út közül, mert rengeteg hasznod van belőle.

Oké, hogy az ember szeretné élvezni az életet, de ahhoz megfelelő körülmények kellenek. Mondjuk az, hogy ne fázzon, ne legyen éhes, ne kelljen félni a kardfogú tigristől, stb… Erre úgy természetes állapotban ritkán vannak meg a feltételek, azokat meg is kell teremteni. Mi emberi lények képesek voltunk megteremteni ennek a feltételeit. Rengeteg időd van arra, hogy élvezd az életet. Pl. te most feltettél itt egy kérdést, meg valószínű elolvasod itt rá a válaszokat. Ez számodra élvezetet nyújt? Akkor élvezd. Ha nem, akkor ne csináld, csinálj olyan dolgot, ami számodra élvezetesebb. Az élet élvezetére rengeteg idő és lehetőség van, csak az emberekben ez nem tudatosul eléggé, ráadásul hajlamosak vagyunk elpazarolni az időt és elmulasztani a lehetőségeket.

Én ma pl. élveztem a reggeli kávét, a finom ebédet, a filmet, amit délután megnézem, a zenét, amit hallgattam, a napsütést, miközben várakoztam az utcán, de még a munkámat is élveztem, meg azt is, hogy itt válaszolgatok. Nyilván nem napozhattam a tengerparton, de annak is eljön az ideje. Nota bene ha minden nap lehetőségem lenne rá, és élnék is vele, már nem is lenne annyira élvezetes. A dolgok értékét és élvezeti faktorát néha pont a ritkaságuk adja, hogy el kell érni, hogy ki kell várni.

Nem vagy rabszolga, sima szolga vagy.

De ezen tudsz változtatni: akkor mondod fel ezt a szolgaságot, amikor csak akarod.

Ahogy 2*Sü írta: teremtsd meg a lehetőséget!

Menj el pl. vállalkozónak. Akkor nem parancsol senki.

Ja, hogy úgy is nehéz lesz az életed? Ez van.

Ha ehhez lusta vagy, akkor pedig viseld el, amit kapsz.

Szerintem 2*Sü válaszát tedd el nehéz időkre...

annyira jól megírta, hogy később is érdemes elővenni.