Műfordítás hogyan?

Először fel kell mutatnod valamit, nem lehet ajtóstul rontani a házba. Próbálj meg cikkeket, apróbb dolgokat szerezni fordításra, és ha elfogadják, megjelentetik, akkor már van valami bázisod.

Egy regényt nem fognak - még próbaképpen sem - rádbízni, ha semmi "előzménnyel" nem rendelkezel.

Csak az érdekesség kedvéért, hogy lásd, mennyire nem olyan egyszerű a műfordítás (ha nem sikerülne megnyitni, akkor a mentett másolat megjelenítésére kattints):

[link]

Itt ugyanannak a rövid angol nyelvű történetnek 14 különböző fordítása van összehasonlítva. És bizony van olyan, amelyik szinte köszönő viszonyban sincs a többivel, mert mindegyik fordító a maga módján fogta fel a történetet.

Itt meg arról van szó, hogy egy műfordítónak milyen gondokkal kell megküzdenie, amik gyakran szinte megoldhatatlanok (problémák a tulajdonnevek fordítása esetében):

[link]

Önmagában semmiképp sem elegendő a forrás-, és a célnyelv alapos ismerte. Még sok minden mást kell tudni hozzá. Nem véletlenül folyik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán fordító és műfordító képzés:

[link]

Ha a fentiek nem vették el a kedvedet attól, hogy műfordításra add a fejed, és továbbra is ez az eltökélt szándékod, akkor érdemes megismerkedned az erre vonatkozó szakirodalommal is:

[link]

Ehhez a könyvhöz Sohár Anikó írt egy 11 oldalas kritikát. Idézem a befejezést belőle:

Még folytathatnám, mi mindenre használható ez a kötet, de berekesztésül talán elég annyit megjegyezni, hogy minden pikírt megjegyzésem és észrevételem ellenére nagyon örülök, hogy megjelent, remek munkának tartom, és szándékomban áll minden hallgatómmal elolvastatni, ha másként nem megy, kötelező olvasmányként. Csak okulhatnak belőle. És nagyon remélem, hogy a sorozat folytatódik! Jó lenne egy műfordításkritikai kötet, mert ez a terület az utóbbi időben még elhanyagoltabb, mint az elmélet, pedig műfordításkritika híján nem születhetnek jó fordítások, a visszajelzések hiányában miért is változtatnának eddigi eljárásaikon a fordítók vagy a kiadók? Jó lenne egy válogatás is a magyar szerzők írásaiból, hiszen korántsem érdektelen, hogy íróink, költőink, tudósaink miként vélekedtek a fordításról a különböző korokban. A történeti áttekintés, ahogy ez a kötet is bizonyítja, tanulságos. bár nem azért, mert az irodalom fordítása nehezebb vagy más elvek szerint fordítanák (ez egyébként a fordítással foglalkozó tudósok körében egy igen vitatott kérdés), hanem mert a kész termék, a műfordítás „nem ugyanúgy áll benne a nyelvben”.

Attól is függ, milyen nyelven tudsz olyan jól, hogy ilyesmibe belevágj.

A kiadóknak annyi angol/német/orosz stb. fordítójuk van, hogy oda nagyon nehéz egy kívülállónak bejutni.

Ami a próbafordítás beküldését illeti, az elég rizikós.

Nem tudhatod, ismerik-e egyáltalán a művet, van-e rá szükségük, nem egy konkurrens kiadó tulajdona-e a fordítás joga stb.

És még egy dolog, ami fontos. Ha Magyarországon - és csak Magyarországon - tanultad a nyelvet, nem tudod olyan jól visszaadni az eredeti szöveget, mint azok, akik évekig éltek az adott országban, eseleg a tanulmányaikat is ott végezték.

Egy szó mint száz, nem elkeseríteni vagy eltántorítani akarlak a célod elérésétől, de sok a buktató, sok a fordító, és (sajnos) kevés a fóka.

A kiadókhoz való bejutáshoz- a nagyon komoly nyelvismereten kívül - ismerettség, de legalábbis elismertség kell.

Próbáld meg azt, amit én csináltam: eleinte tolmácskodtam, szakcikkeket és híreket fordítottam, és az újságírók révén eljutottam a kiadókhoz is, miután már kezdték ismerni a képességeimet.

Ez is egy járható út - többek között. De nem "adj uramisten, de mindjárt!"