Kínos, vicces, ciki történet?

Ez 18+os.

Egyszer még fiatal koromban volt kalandom egy erősen telt nővel ( mindent ki kell próbálni címszóval) és az esemény egy elég sötét helyen volt az autó motorház tetején, mondanom sem kell szépen be terítette az asszony az egészet. A ciki az volt hogy amikor el kezdtem markolászni a melleit nem találtam a bimbót😮 oda néztem és akkor vettem észre hogy nem a mellét fogom hanem az alatta lévő háját🤦‍♂️.

Nem tudom mit gondolhatott amíg a zsírját gyúrtam.

Én a mai napig mosolygok ezen amikor eszembe jut.

Kinek mi viccesen kínos, relatív, de mesélhetek személyes élményeim közül. Hozzáteszem: akkoriban kínos volt, de bajnak vélném, ha manapság is kínosnak élném meg, mivel természetes dologról van szó. Dolgoztam többek között óvodában, és eléggé zöldfülű, tapasztalatlan voltam még a kisgyermekek viselkedéséről. Szinte a legelső óvodai élményem felnőttként az volt, hogy amint meglátott egy kisfiú, odarohant hozzám: "bácsi, piros a kukim! mit kell tenni vele?"

Gondolhatjátok, én, akinek akkoriban nem sok gőze volt a kicsikről, legfeljebb némileg elméleti pszichológiai ismeretem, meghökkentem, és alig bírtam kinyögni valamit.

"Hát, öö... szerintem szólj az óvónéninek!"

Erre a kisfiú, elszontyolódva: "úúú... ne mááá :( Téged akartalak kérni, hogy segíts, mert te bácsi vagy... :( Na jóóó..... megyek az óvónénit megkérni, hogy nézze meg a kukim, mi van vele..."

Nem sokkal később már semmi nem döbbentett meg a picuroktól. :) Teljesen direktek, őszinték és így van ez jól az ő korukban. Igaz, iskolás és felnőtt nem viselkedhet ennyire direkten, mert zavaró lehet, félreértéseket okozhat stb. De azért van, amit megtanulhatnánk mi felnőttek a kicsi gyerekektől. Több őszinteséget. A kisfiú beszélni akart velem mint "férfi a férfival", talán otthon is könnyebben elfogadja apjától a kukis kérdéseire a választ, mint egy nőneműtől, hogy így reagált.

Ma már halál természetesen megoldom a helyzetet, hiszen eg.ügyi problémája volt, fáj, bepirosodott neki, nyilván segíteni kell. néha füllentenek / fantáziálnak ilyet, de az ritkább.

Meg van a protokoll, adott helyzetben tudja a szakember, ki, mikor , mit tehet meg és mi a kötelessége. MA már tudom, mi a korrekt és segítő reagálásmód ilyenkor. Akkoriban megijedtem, hogy rosszat tennék, ha megnézném neki, inkább a régóta ott dolgozóhoz irányítottam. Suliban is dolgoztam már, óvodában is, már rég nem akadok fenn ilyesmin, inkább megköszönöm a gyerekek bizalmát, ha tőlem kérnek segítséget pl egészségügyi téren. Akkoriban még azt se tudtam, mit kezdjek, ha pelenkázni kell, vagy megtörölni a kisgyermek popsiját. Biztos vannak, akik érdekesebb választ írnak, de, gondolom, kérdező, ez is belefért.

Szívesen kettes vagyok, most olvasom az egyes, behalok. :D Állati! :D

Na akkor egy cekkccccuálisak megemlítek én is, mármint ami kamasz/felnőtt jellegű. Nem egy nagy dörgés, de látom kérdező, vidámkodni akarsz, kis poén is poén. Na ez kis poén lesz, de hátha mosolyt csalok megint az arcodra. :)

Amikor még fiatalabb voltam (tini), először, tudod, tipi-tapi petting. Az én időmben még nem folyt a csapból a pornó, mint ma. Nem is létezett még internet, a pornó újságok meg épp csak átjöttek nyugatról. Két ciki dolog ugrott be, ami szexuális jellegű, a kezdeti aranyos bénázásaink. :) De ezek, visszagondolva, hol aranyosak, hol bosszantóak.

Ja és pasi vagyok. Az egyik szitu anno: az első csajommal tiniként (kb egykorúak voltunk) már pár hónapja hol az ő, hol a mi szobánkban ment a petting, akkoriban még megadták a fiatalok am ódját, nem estünk azoal egymásnak, legalábbis a többségre ez volt jellemző, hogy a habot nem ettük le azonnal a tortáról, ha érted. Extremitásról nem is hallottunk, az orál önmagában extrémnek hatott, de az még természetesnek és kívánatosnak tűnt. Az első csajommal arról alig lehetett beszélgetni, hogy épp mensizik-e, inkább kimagyarázta magát, hogy most miért nem vetkőzik le. A tv-ben épp csak megjelentek a tamponreklámok. Ma meg már alap, egy 14 évesnek. Változik a világ.

Nos, a korabeli prűd Magyarországra képzeletben utazzunk vissza. Az egyik, ami eszembe jut (a pettingre majd visszatérek, most az előzményről):

hetekig csak csókolóztunk, az elején éreztük, hogy találkozni akarunk még egymással. Ez ment hetekig, talán két hónapig. Aztán szerettünk kirándulni is. Egyszer a mezőn kezdett sötétedni, és nem rohantunk haza. Kéretik elképzelni a korabeli prűd Magyarországot, persze aki ellentétes nemű tesóval nőtt fel, annak könnyebb dolga volt. Nehéz egy mai fiatalnak elképzelni, hogy akkoriban pornó újság is alig volt, nemhogy internet. És hogy sok tinifiú alig tudta elképzelni, milyen lehet megfogni egy puncit. Nemhogy dugni. Na, amikor egyszer ránk sötétedett a rét, nekiálltunk smárolni, meg addig is ruhán át egymás seggét markolásztuk stb, ennyi volt a legtöbb. És eljött az első alkalom, amikor benyúltunk egymás bugyijába.

Tessék, lehet nevetni, de akkoriban nem voltam egyedül a meghökkenésemmel, fiú haverokkal megtárgyaltuk időnként az élményeinket és kiderült, hogy ők is úgy kezdtél, mint én. Akkoriban.

Konkrétan nem csak az izgalom volt jelen a mezőn napnyugtakor, de a kíváncsiság is ,hogy milyen megfogni a puncit.

Őszintén mondom, hogy kisebbre számítottam. :DDD

Persze nem sokkal később rájöttem (másokkal beszélgetve), hogy teljesen átlagos punija van a csajomnak. :D De én azt hitem addig, hogy a punci ilyen izé... valami két kis bibe, picike lukacskával, oszt' annyi. :D

Gondoltam magamban "bakker, a pina az egy szőrös vadmacska!! Ekkkkkora ajkai vannak?! Wáááá!" :D

Basszus! Röhögök, ha visszagondolok, akkoriban elképzelésem se volt, csak a biosztankönyv volt, meg néha pár pornó újság, ahol még nyitott puni is alig volt, inkább csak behatolást láttam párszor fotóról addig. Na, a tübbi tini sráccal szóba került ilyesmi is, és hasonló módon kezdték legtöbben és hasonlót éltek meg. Aztán ugye hasonlítgattunk, hogy "ja, a pina akkora mint az szájon az ajkak, meg belül is vannak ajkak, szóval jó nagy" stb. :D

Elég zavarba ejtő volt az is, hogy közben ő is turkált az alsómban. :D ÉS persze nagyon akartuk, hogy valahogy elkezdjük az egészet, szóval jó volt, mégis zavarba ejtő.

A másik fura szitu az volt (ez már inkább bosszantó volt egy kissé), amikor már túl voltunk az orálon is, és jött volna az első behatolás (ami inkább úgy nézett ki, hogy máskor, mert hát...), hogy "na akkó Gizi..." Jó, jó, nem így! :D De, értesz... Vetközés, petting, aztán... "öö. kipróbáljuk azt is? Izé, akkor van gumi, vagy mi van?". :D

A lány elkomorodott, mert mindkettőnknek új volt, hogy akkor most lenne behatolás is. "Szeretnéd te is?" És ment a huzavona. Na itt jön a "mensiről nem beszélni" effektus. Hát, eléggé frusztráló, ami történt... Ott feküdtünk pucéranm, hogy "izé, gumi van-e, meg akkor te is akarod-e" stb... na jó, petting legalábbis.... addig is...

Hát, tapintom, tapintom,

nem szépítem... kilóg a cérna...

Képzelhetitek...

"Izé, akkor még ne próbáljuk ki?"

A lány meg csak nézett maga elé komoran.

Fura, hogy akkoriban nem lehetett nyíltan kimondani sok mindent. Persze egyénfüggő, akkoriban is voltak vagányabbak, meg aki korábban kezdte, de az átlag tekintetében meg voltak a bénázások tini korban. Ma is, csak ma már más a "mérce".

De azért szólj, kérdező, ha az ilyen story ma már nem kóser, unalmas, nem elég ciki, mert akkor nem fárasztalak. :) Tinikori bénázás címszóval magam kapcsán ez jutott eszembe. Ciki visszagondolni, és megmosolyogtató, de maximálisan megértem ma is a lányt, akkor hogyan reagált. Meg magamat is, hogy akkor még szokatlan volt számomra is az egész. Pláne abban a világban...

"Gyerekszáj." Nem saját sztory (bár vállalnám, ha igen). Rádióban hallottam. Egy szerelő hivtak ki egy lakáshoz, rájött a nagydolog, megkérdezte a tulajt, használhatná-e a wc-t? Megengedték neki, sebtiben be is ment, de lévén emeletes ház, és siettébben nem csukta be a lakásajtót, alig ért be, eleresztette magát... A lépcsőház meg visszhangzik, ugye...

Erre tulaj kisfia, kiabálva (a nyitott lakásajtónál, zengett tőle a lépcsőház) :

"Aztaaa!!! A bácsi mekkkorát fingottt!"

:)