Mit sùgnàl a fülembe?

Mily szép vagy, mátkám, mily szép vagy! Szemeid galambok a fátylad mögött, hajad hasonló a kecskenyájhoz, amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.

2

Fogaid hasonlók a megnyírt juhnyájhoz, amely az úsztatóból jött föl, mindegyiknek ikerpárja van, nincsen közöttük meddő.

3

Ajkad olyan, mint a karmazsinfonál, és beszéded kedves. Halántékod olyan a fátylad mögött, mint a gránátalmagerezd.

4

Nyakad olyan, mint Dávid tornya, amely fegyvertárnak épült: ezer pajzs függ benne, csupa erős vitéz pajzsa.

5

Két melled olyan, mint két őzike, mint egy gazella ikrei, amelyek a liliomok közt legelnek.

6

Mikor hűvösödni kezd, és megnyúlnak az árnyak, elmegyek a mirhahegyre és a tömjénhalomra.

7

Mindenestül szép vagy, mátkám, és semmi szeplő sincs benned!

8

Jöjj velem a Libánonról, jegyesem, jöjj velem a Libánonról! Szállj le az Amána hegyéről, a Szenír és a Hermón tetejéről, az oroszlánok barlangjából, a párducok hegyeiről!

9

Rabul ejtetted szívemet, húgom, jegyesem, rabul ejtetted szívemet szemed egyetlen pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával.

10

Mily szép is a te szerelmed, húgom, jegyesem! Mily nagyon jó a te szerelmed, jobb a bornál, olajod illatosabb minden illatszernél.

11

Ajkadról színméz csöpög, jegyesem, nyelved alatt méz és tej van, ruháid illata olyan, mint a Libánon illata.

12

Bezárt kert az én húgom, jegyesem, elzárt forrás, lepecsételt kút.

13

Csemetéid gránátalmakert, édes gyümölcsökkel együtt, ciprusokkal és nárdusokkal.

14

Nárdus és sáfrány, jó illatú nád és fahéj, mindenféle tömjéntermő fával, mirha és aloé, sokféle drága illatszerrel.

15

Kerti forrás, élő víz kútfeje, mely a Libánonról folyik.

16

Ébredj föl, északi szél, és jöjj el, déli szél, fújj a kertemre, hadd áradjon drága illata! Jöjjön el szerelmesem a kertjébe, és egye pompás gyümölcsét.

Revideált Károli Biblia (Veritas) » Énekek éneke » 4. Fejezet

„ÉNEK

Urad oda indult, hol öröme fölgyúlt, ékes nászruha testén.

Hát te se várasd, lányka, ne áltasd, e gyönyörű kikeleti estén.

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

Hari jelet adván, nevedet a sípján zengeti, puha zene reszket.

Szereti a sűrű port, mit a vihar odahord, mert az is érte a tested.

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

Ha madár rebben, ha levél lebben, azt hiszi, közeleg a lépted.

Gyűjt avar-ágyat, nézi a tájat: várhat-e végre ma téged?

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

Le a pántjaidat, bokacsatjaidat, útjaid elfecsegőit,

fekete ruhában járj a homályban, leskelj: leskel-e ő itt.

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

Mint felhőt a darucsapat útja, úgy aranyozza füzére;

villám-sárgán rajta ragyogván, betelik a szívetek edénye.

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

Vesd le kötényedet, oldd le az ékedet, a derekad add takarónak,

illatos ágyon tégedet áldjon; vallana örömöt-adónak.

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

Halld: Hari büszke! Alkonyat üszke immár beszegi a pályát.

Értsd meg a szavamat: kéreted-e magad? Töltsd be uradnak a vágyát.

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár.

Jó Dzsajadéva zengi Harit ma s kivirul a lélek a földön,

mind leboruljatok, egyet imádjatok: ő adományoz örökkön.

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár. „

Dzsajadéva: Gíta Govinda (ötödik rész)

[link]