Valaki tud jó viccet?

Kiképzőtábor

Kedves anya és apa!

Jól vagyok, remélem, ti is. Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Szóljatok nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.

Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.

Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.

Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.

A reggeli elég gyenge a normális kaját tekintve,de le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.

Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erőltetett menetre",ezek kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.

A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.

A következőtől biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám:

Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.

Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm.

Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!

Szerető lányotok, Gail

Nemkacsán talaltam:

Egy férfi ezekt csinálta a boltban a fél ország ezen röhög:

Régi, de jó. :)

Pistike új óvodába kerül és a délutáni pihenőnél megkérdezi az óvónő:

- Pistike, te miért nem alszol?

- Mert én csak úgy tudok aludni, ha az óvónéni mellém fekszik.

- Jó, akkor melléd fekszem. Most már jó?

- Nem, mert én csak úgy tudok aludni, ha bedughatom az ujjam az óvónéni köldökébe.

- Jó, akkor hát dugd be.

Kis idő múlva az óvónő újra megszólal:

- Pistike, az nem a köldököm.

- Nem baj. Nekem sem az ujjam.

#4

Ezigen

#2 amit írt az ez:

Tisztelt Asszonyom!

Az elmúlt hat hónap folyamán az Ön férje elég sok kellemetlenséget okozott cégünknek, amit nem vagyunk hajlandóak tovább tolerálni, ezért úgy határoztunk, hogy az Ön férjét persona non grátának nyilvánítjuk, és áruházunkból kitiltjuk. Megértése elnyerése végett az alábbiakban felsorakoztatjuk férje, videó felvételekkel bizonyítható tetteit:

Június 15: Leemelt a polcról 12 doboz óvszert, amiket egyenként a gyanútlan vásárlók bevásárló kocsijába dobott.

Július 8: Az ajándék osztályon található összes csörgőórát 5 perces időközökkel beállította csörgésre.

Július 29: Leemelt egy nagy flakon ketchup-ot, aminek tartalmát a padlóra csöpögtette egészen a női vécéig.

Augusztus 7: Odament egy eladóhoz és komoly, hivatalos hangon közölte vele, hogy vészhelyzet van az állateledel osztályon, kód 3 lépett életbe, azonnal menjen oda és járjon el az előírásoknak megfelelően. Az alkalmazott ennek megfelelően járt el, ami hatalmas pánikba torkollott.

Augusztus 28: Elemelt egy “Vigyáz nedves padló” táblát és elhelyezte a szőnyegosztályon.

Szeptember 15: A sportosztályon felállított egy sátrat, és az arra járó gyerekeknek azt mondta, aki hoz párnát és pokrócot az otthon részlegből, azt beengedi a sátorba. A felhívásra 23 gyerek reagált pozitívan.

Szeptember 23: Az egyik eladó megkérdezte tőle, hogy segíthetne-e valamiben, amire a férje elkezdett üvöltözni, hogy miért nem hagyják békén.

Október 4: Az egyik biztonsági kamerába belenézett, mintha tükör lenne, közben az orrát piszkálta és az kiszedett eredményt bemutatta a kamerának.

Október 10: A sportosztályon felvett egy vadászfegyvert, majd fenyegető hangot megkérdezte az eladót, hogy hol vásárolhatna idegnyugtató gyógyszert.

November 3: A gépkocsi osztályon különböző tölcséreket kipróbált magán Madonna stílusban, amit az arra járóknak bemutatott.

November 18: Bebújt a konfekciós ruhákat tartó állványba, és amikor valaki elhúzta a ruhákat, rávisított: “engem válassz, engem válassz!”.

November 21: A hangos bemondó hangjára embrió pózt vett fel a szőnyegen és azt visította: “Már megint ezek a szörnyű hangok.”

November 24: Bement egy próbafülkébe, várt két percet, majd elkiáltotta magát: “Úristen, itt nincs vécépapír” – az egyik eladónő elájult, nálunk pedig betelt a pohár.

- Attól tartok, a feleségem meg fog süketülni - mondja Józsi bácsi az orvosuknak.

- Tegye próbára a felesége hallását, mielőtt elhozza a rendelőbe - mondja az orvos.

Aznap este a feleség a vacsorát készíti, Józsi bácsi pedig megáll mögötte három méterre, és azt kérdezi:

- Mi lesz a vacsora, drágám?

Semmi válasz. Józsi bácsi közelebb lép, és megpróbálja két méterről, de ekkor sem kap választ. Végül egészen közelről újra megkérdezi:

- Drágám, mi lesz a vacsora?

- Most mondom harmadszor, hogy sült csirke!

Hasadékban

Winnetou, Incsu Csunna és Old Shatterhand szótlanul állnak egy sziklahasadék előtt. Némán egymásra néznek, majd Winnetou csendesen belép. Bentről éles csattanás, majd fojtott káromkodás hallatszik. Kisvártatva kijön Winnetou, hatalmas kék monokli éktelenkedik a bal szeme alatt.

Egymásra néznek, Incsu Csunna felsóhajt, majd némán belép a hasadékba. Bentről éles csattanás, fojtott káromkádás. Hamarosan kilép Incsu Csunna is a hasadékból, hatalmas lila monoklival a jobb szeme alatt.

Ismét kérdőn néznek egymésra, Old Shatterhand megvonja vállát, nagyot köp, majd határozott léptekkel eltűnik a hasadék mélyén. Bentről éles csattanás, fojtott káromkodás, majd újabb éles csattanás és szűnni nem akaró, gyalázkodás, káromkodás hangja szűrődik ki.

Kisvártatva a hasadék szájából előtűnik Old Shatterhand képe, mindkét szeme alatt szederjes zúzódásokkal. Winnetou hozzálép, jobbját barátja vállára helyezi, majd így szól:

- Uff, uff! Sápadtarcú testvérem, visszafelé is rálépett a gereblyére?

Csönget a postás, a férj felkel, hogy kimenjen a levelekért, közben véletlenül a felesége pongyoláját kapja fel. Ajtót nyit, mire a postás elkezdi ölelgetni, ám mikor rájön, hogy rossz embert tapogat, megijed, és elszalad. Visszamegy a férj, és így szól a feleségéhez:

- Ebből az esetből arra kell következtetnem...

- Mire?-kérdezi riadtan az asszony.

- Hogy a postás feleségének is ugyanolyan pongyolája van, mint neked.

Rosszkor rossz helyen

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt.

Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.

– Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…

– Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.

– Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.

– Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!

Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:

– Nos, akkor hol kezdjük?

– Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…

– Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.

– Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.

– Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.

– Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.

– Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.

A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:

– Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!

– Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.

– És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.

– Megnehezítette?

– Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.

– Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.

– Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt,több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.

– Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.

– Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.

– Állványát?

– Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?