A viccekben önmagunkat látjuk meg?

#7 Szia kedved Dagadozó Agy, amire gondoltam azt is kifogom fejteni, bár lehet hogy csak privátban, ha itt nem sikerül addig a pontig eljutni hogy aktuális legyen, mert az amire gondoltam az általános gondolkodásunkhoz viszonyítva úgy nevezik hogy "elvont", és tapasztalatból nem indítok azzal, mert kell némi vizsgálat mire az leírható anélkül hogy félreérthető legyen. Ráadásul magam sem vagyok biztos hogy jó helyen keresgélek-e, és itt végigvezethetem lassan amit eddig csak gondolatban tettem meg, és láthatom mások is úgy látják-e.

Azért kezdtem foglalkozni a kérdéssel, mert megfigyeltem hogy a viccek végén mielőtt nevetünk, mintha egy képszakadás történne, egy pillanatnyi "valami" ami mintha nem illene a többi pillanatokhoz bizonyos értelemben, ezt már jó ideje figyelgetem, és az az erős sejtésem, hogy valójában nem a vicc tartalma nevettet meg, hanem a vicc tartalma által kiváltott "szakadási pont" maga. Miután ezek lecsengenek úgy könyveljük el a vicc tartalmán nevettünk, de nem igazán tudjuk magyarázni az okát. Most még ennél az első feltevésnél maradnék hogy nem tudjuk kielégítően magyarázni a nevetés okát, tehát hogy konkrétan min nevetünk, te mit gondolsz (te azt nevezted meg oknak hogy képtelen a helyzet, tehát nem fordulhat elő a mindennapokban) azon mi a vicces hogy egy képtelen dolgot mondok?

Vagy te is úgy látod hogy a képtelen dolog okoz egy pillanatnyi "holt időt" és az nevettet meg?