Mi a tennivaló?

Egyik nap éppen kertészkedtem, amikor valaki megbökdöste a vállamat. Hátranéztem, egy pasas volt. Hirtelen még nem is fogtam fel, mi történt, és visszahajoltam ásni. Aztán ugrott be, hogy egy tök idegen fazon áll a kertünkben. Hátrafordultam, és kikerekedett szemekkel bámultam, főleg amiatt, hogy 1800-as évek beli napóleon jelmez volt rajta. Elkezdtem hátrálni, de természetesen beleakadtam a szögesdrótba, amit előző nap feszítettem ki, hogy a velociraptoraim nehogy összetapossák a virágaimat, mert már előfordult egyszer-kétszer, és nem amúgy sem értenek a szép szóból. Na mindegy, lényegtelen. Elkezdtem sikoltozni egyrészt a szögesdrót miatt, másrészt pedig a jelmezes pasas miatt, aki azóta is csak a semmibe bámult. Nem hogy segített volna...csak bámult, mint egy fogyatékos. Egy-két perc múlva sikerült kiszabadulnom a szögesdrótból, és elindultam a másik irányba. Az alak elkezdett követni. Én egyre gyorsabban futottam, ő pedig futott utánam. Ekkor megálltam. Ő is megállt. És még mindig csak bámult. Aztán kinyújtotta a kezét, én hátraugrottam, és közben sikoltottam egyet. Ő nem mozdult. Kezet ráztam vele. Azt mondta, hogy ő Napóleon. Természetesen nem hittem el. Erre hátat fordított, és lehúzta kabátját, és tényleg ott volt a gyógygombásüveg tetkója. Elszaladtam hányni, egyrészt a gyógygombásüveg tetkó, másrészt a háta miatt, ami tiszta pattanás, és hájas. Közben ráeszméltem, hogy ő tényleg Napóleon. Visszamentem hozzá, és elmagyaráztam neki, hogy időutazott, és most 2014 van. Rögtön elhitte, és úgy tűnt egyáltalán nincs megrémülve. Ekkor elmagyaráztam még egyszer, erre kétségbe esett, elkezdett össze-vissza szaladgálni, a fejét fogta, és franciául ordibált valamit. Nem értettem, hogy értette meg, hogy mit mondtam neki magyarul. Odamentem, hogy lecsillapítsam, de erre még jobban elkezdett rohangálni. Aztán hirtelen beleesett a 12 méter mély gödörbe, amit a gyakran a házam körül bóklászó szellemek elfogásának céljából ástam. Belenéztem a gödörbe, és ott szaladgált az alján Napóleon, mint valami felhúzhatós játék. Lenyújtottam neki a leghosszabb BBC kötelet, és felhúztam. Amikor kimászott, elkezdett hálálkodni, én pedig igyekeztem elterelni a témát, mert nem bírom a félórás hálálkodásokat. Mondtam neki, hogy nem lesz könnyű visszajuttatni a saját idejébe. Erre nagyon elszomorodott, majdnem elsírta magát. Aztán mégis elkezdett sírni, pont úgy, mint egy ovis. (Nagyon valószínűnek tartottam, hogy egy jövőbeli enyhébb fantáziájú "Mengele jelölt" visszament a múltba, és eltávolította Napóleon agyának egy részét, ami a szellemi fejlettségért felelős, aztán szépen lepasszolta kétezertizennégynek, mert ő már megunta. nagy valószínűséggel ez történt) Bevezettem a nappaliba, és csináltam teát. Erre valaki csöngetett. Kimentem, és a Green Day (mert nem maradhatnak ki a sztoriból) állt a kapuban. Beengedtem őket. Azt mondták, hogy egy pasast keresnek, aki napóleon jelmezt visel. Mondtam, hogy ott van az orruk előtt, és az nem csak egy jelmezes fazon, hanem maga Napóleon. Erre nagyon elcsodálkoztak. Elmesélték, hogy az utcát botlottak bele, illetve botlott ő beléjük, mert állandóan a a semmibe bámult, aztán elszaladt. Gondolták, orvosi kezelésre van szüksége. Aztán elmeséltem, hogy velem mi történt, és megkértem Napóleont, hogy mutassa meg nekik a gyógygombásüveg tetkóját. Megnézték, és elmentek hányni, de ettől függetlenül ők is elhitték, hogy ez valóban Napóleon. Az a baj, hogy egy csomó embervisszaszívót felhívtunk az 1800-as évekből, de csak egyet találtunk, 1801-ben, aki Napóleont is vállalná. Csak a bökkenő az volt, hogy az utcában tartózkodó összes embernek együttvéve nem volt annyi pénze, amennyit az a szemét uzsorás kért. Szóval el akartuk küldeni Napóleont, hogy a pár utcával lejjebb boldogítsa a népet. de amikor kitessékeltük az az ajtón, infrahangon kezdett üvölteni. Visszahívtuk. abbahagyta. Megint kilöktük az ajtón. Újra rákezdett. Ezt megismételtük párszor, és akkor világossá vált, hogy nem akar pár utcával lejjebb kerülni, hanem azt akarja, hogy mi segítsünk neki. Visszarángattuk a házba, és most azon gondolkozunk, hogyan juttathatnánk vissza házilag. Mert különben mindenkit az őrületbe kerget. Utána néztünk, az infrahang tünetei: szorongás, nyugtalanság, rosszkedv, félelem, hidegérzés a gerinc mentén, nyomás a mellkason. Ki tudja meddig csinálhatná...kivéve ha megöljük...de lehet, hogy akkor se hagyja abba. Így hát inkább bevállaltuk a házi visszajuttatást, csak az a baj, hogy eddig még nem sokra jutottunk. Segítség kell, mit tegyünk?