Csak szerintem vicces?

A vicc, a humor lényege általában a váratlan kontextusváltás. A kontextusváltás feszültséget okoz, a történés új kontextusában való megértése meg felszabadulást ebből a feszültségből. Mivel a kettő elég gyorsan követi egymást, a viccből csak a felszabadító érzést érzékeljük, a feszültséget nem. Ezért érezzük jól magunkat egy vicc hallatán.

A te szempontodból nincs a történetben semmi vicces, te egyszerűen csak elkövettél egy kvázi a szexuális zaklatást kimerítő cselekményt. A nő szempontjából sincs semmi vicces a dologban, számára ez nem vicc, hanem egy apró trauma, mindenféle feloldás nélkül. Az eladó számára tűnhetett viccesnek a dolog, hiszen ő egy olyan kontextusból látta a te ottlétedet, amit felborított az, hogy rányitottál a nőre, így számára megvolt a kontextusváltás és az azon belüli értelmezés élménye is.

De aki olvassa ezt, annak – egy bizonyos kor illetve bizonyos mentális szint felett – semmi vicces nincs benne, ez csak egy történet, ahol szándékoltan pszichopatikus módon viselkedtél. Ha véletlenül nyitottál volna rá egy nőre, akkor sem lenne számunkra vicces, de számodra lehetne az, a kontextusváltás megvan, nem arra számítottál, ami történt. De te szándékosan csináltad ezt, pontosan arra számítottál, ami történt. Ez kívülállóként nem hogy nem vicces, de – kinek-kinek habitusa szerint – inkább ijesztő, felháborító, elszomorító, szánalomra méltó.

Akkor lett volna egy humoros sztori, ha azt hitted volna, édesanyád van bent és elrántod a függönyt, mert valamit mondanál, beadnál neki, hasonlók, erre egy vadidegen nő áll ott melltartóban (akit nem vettél észre, hogy édesanyád fülkéjébe bement).

Szerintem az eladó azt hitte, ez történt, ezérr nevetett.