Lehet nekem ilyen nő?

Mennyit tetszett inni így húsvét hétfőn?

😂😂😂

Ojjast szeritne kigyelmed, ami sohse vót, lett légyön.

Hja bizám embörnek löhetnek eszement vágykozzási, de józanságból kimégyen az férjfiembör, aki ama asszonyi állatok ijjetén vagyon erényit akarná mögszerözni csupádancsak az sajját kedtöllésire légyen.

Ippeg fordítva vagyon a dolog, hisz hahogyan egy kakos killenc tikot is szaporán mögbúbola serénségibe, de tíz férjfiú is csak üggyel bajjal avagy kínossan keservesen tudna egyszem asszonszömélt vallahogyan es kijelégteni, egybevéva annak az összves kijvánságit, merhisz amaz avszoni állatok csupadoncsak az széségökre alapíttyák hatalmokot az embörök felette, mely hazalom ügöntsak erőteljes vala.

Örüjjék kend, hahogynem egyátalán vajmi sován étekhöz jut kedvesse által, inkább szorgoskoggyék kend izibe, hogy mind az ékszörökbe, meg egyéb tzitzomákba dúskájjon kedvesse, merhogy anekül azok bezony lélögzetöt se tudnak vönni vala.

Dógozzék kend szaporán, hahogy mindön kévanságát ellássa szüve hőgyinek, hazahordva es hurcollászva az világ becsös kincsit asszona múlatságira.

Jóembör!

Kegyed tán möghibbant vala, hogy eszemönt dógokat akarna magának, mikor örülhete ha egy asszonszömély egyátán számba vené kigyelmedet, hahogy tsak rápislantaná vala?

Na elmondok én kendnek egy régi történetet, olyan régrül valót, hogy bizonyosan igaz vala.

Az atyaúristen megteremté a világot, bele sok sok állatot földre, vízbe, égre.

Látá. hogy ez jó és szép, de mégis ott marada az érzés a szíve sarkában, hogy valami még hibádzik innen, ami az egész teremtésben a szemét meggyönyörködtesse.

Hát gondola egyet, kéne ide valaki, aki a magam képére ura mindezen megteremtett gazdagságnak.

Ezzel meg is teremté az embert, Ádámot.

Amint ezt megcselekedte, már javában gyönyörködött volna is a művében, de látá, hogy teremtésének koronája, Ádám, csak téblábol a paradicsomban, nem lelvén helyét és mély szomorúságban savanyodik arca.

Hát az úr megszólítá Ádámot:

- Mondd, fiam, mit szomorkodol itt? Tied az egész világ amit teremtettem, a föld, az ég s a víz, minden benne élővel egysütt, mind csak a te örömödre létezik benne, te mégis csak az orrod lógatod. Hát nem értékeled az én nagy ajándékomat?

Erre felele Ádám:

- De bizony hogy örülök én mindannak a jónak, amit adál, ó Uram. De hogyan legyen teljes szívem öröme, ha nincs mindezt a szépet és jót kivel, egy magamfajtával megosztani? Nézd csak, az összes földi, vízi és égi állatnak adál társat, csak én vagyok ily magányos számkivetett.

Az úr ezen bizony elgondolkozék. Majd mondá Ádámnak.

- Édes fiam, tán igazad lehet. Teremtenék is neked egy társat szívesen, de a nagy teremtésben bizony minden anyagot elhasználtam, az utolsó morzsáiból hoztalak életre téged.

De mondok neked valamit.

Ha ideadod az egyik karod, abból megteremtem én neked a társad, egy asszonyt, ki egy életen át szeretni, ápolni, kedvedet lesni fog, szíves minden kívánságát repesve fogja teljesíteni.

Csak egy karodat kell odaadnod érte.

Ezen Ádám is erősen elmorfondírozott, aztán megszólalt.

- Édes Uram, szép mindez, amit elmondtál nekem, de egy karomat odaadni...sokallom.

Mit adnál egy oldalbordáért?

És, drága komám, ezért ne panaszolj, ha életedre csak olyan fehérnép társat találsz, ki néhol kívánságod híját mutatja.

Mert bizony ezt ősapánknak, Ádámnak köszönhetjük, ki egy karját adni mindazért, mit te elvárnál, sokallotta.