Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Egyéb kérdések » Önismereti kérdések

A kérdés

Van értelme folytatni egy elveszett életet? Kell-e úgy élnem, ha tudom, nem élhetek úgy, ahogy szeretném?

30 évesen azért már elég sok mindenre rájön az ember. Ilyenkor már tudja, milyen élete lesz, mi fog történni vele, hogy sikerülhet-e, vagy vesztesen fogja leélni a hátralévő idejét. Már van annyi tapasztalata, hogy felismerje: az élet tárt karokkal várja, vagy minden erejével azon van, hogy akadályozza, elpusztítsa, megsemmisítse. Ekkor fogalmazódik meg a kérdés, hogy mégis, miért csináljam? Mi értelme? Van-e egyáltalán? Nyerhetek-e?

Bennem is felvetődtek ezek a gondolatok. Illetve... sokkal régebbről velem voltak. Néha a háttérből nevettek rajtam, az árnyékból tervezték a bukásomat, néha pedig előbújtak, hogy lássa mindenki a szomorúságom, esélytelenségem. Az előre elrendeltetett kudarcom, amiben naívan én is részt vettem.

Elég volt néhány rossz döntést hozni. Nem jó szakmát, főiskolát választani. Adni egy esélyt magamnak azzal, hogy elkezdtem pszichológushoz járni. Vajon mentség az elsőre az, hogy nem tudtam (azóta sem), hogy mihez kezdjek magammal? Hogy mit szeretnék csinálni? Feloldoz a hibám alól, hogy az öngyilkosság helyett inkább elmentem egy lélekbúvárhoz - aki bizonyos tekintetben segített, viszont a legnagyobb keresztjeimet a segítségével sem tudtam legyőzni?

Reméltem, hogy ha én lépek, akkor "más" is fog. Ha adok egy esélyt az életnek, akkor talán az élet is ad egy lehetőséget. Nem így történt. Akkor még nem tudtam. Még nem tudtam, hogy működik. Még nem ismertem a valódi világot, az előre megírt sorsot, a kegyetlen, gonosz istent. Azóta rájöttem. Már tudom, hogy minden csak egyszerű kiválasztás kérdése. Hívhatjuk szerencsének. Lényegtelen. Hiszen nincs ráhatásunk. Te, te meg te! Ő, ő és még ő! Nektek sikerül, menni fog, úgy sodor az élet, úgy alakítja mindennapjaidat, hogy majd öregen, amikor eljön az időtök, azt mondhassátok: "Ez jó volt!". Míg mások - és most mondhatnám, hogy mi - akárhogy küzdünk, akárhogy próbálkozunk, akármennyire bízunk magunkban és döntéseinkben, csak zárt ajtókkal fogunk találkozni. És szenvedéssel, nyomorral, megvetéssel. Hibákkal, amik a puszta létünk miatt jelennek meg, amelyeket az életünk táplál és növeszt egyre nagyobbra és alattomosabbra, mint mikor olajat öntesz a mohó lángokra.

Ebből a szempontból mondhatnám (mondhatnánk): nem az én bűnöm. Ez igaz is. Ha eldöntötték, hogy nem sikerülhet, te kapálózhatsz, rugdalózhatsz, harcolhatsz, de a gonosz, nagyobb hatalom eltipor, elnyom, mint te egy koszos legyet. A kérdés az, hogy neked asszisztálnod kell-e a "fentiek" élvezetében - mert kétségeid ne legyenek, nem kérdés, hogy nagyon élvezik a lassú agóniádat, évtizedes haláltusádat.

Ismét azt tudom felhozni mentségemnek, hogy (naívan, ostobán), próbálkoztam. Bíztam a jóban, a jobban. Jártam főiskolára. Dolgoztam. Pénzt tettem félre. Ismét iskola. Külföli munka. Kicsit több tartalék. Jónak tűnnek? Nem azok. Hibák, felesleges körök. Perspektívát, lehetőséget egyik sem ad, egyikőjük sem elég erős, magabiztos ahhoz. Közben megjelent a már említett kereszt. 10 éve hadakozok ezzel a... betegséggel. Nagyvonalú voltam, a legtöbben nem neveznétek annak. Csak nevetnétek. Legyen degeneráció! Jobban jellemzi nyomoromat. Szép lassan felőrölt. Felfalt úgy, hogy észre sem vettem. Nemcsak a mindennapok örömét vette el, volt ennél egy sokkal alattomosabb és hatalmasabb hatása: minden ajtót bezárt. Elterelte a figyelmem, elhitette (isten segítségével), hogy legyőzhető. Hogy csak átmeneti.

Pedig nem. Már az elejétől tudta, sőt, istennel együtt tudták, hogy velem marad mindörökké. Hogy eggyé válunk. Hogy a probléma szép lassan kicserél. Az egykoron kedves, rendes fiúból egy évtized alatt kiábrándult, megkeseredett aggastyán válik. Aki élőhalottként, gyengén kapálózva "küzd" a mocsárban, hogy ne merüljön el, hogy kievickéljen a partra. Írtam már sokszor: feleslegesen. Az okait még nem említettem: a családom és az, hogy nem merek lépni. Akár vonat elé, akár hídról le.

Korábban írtam a rossz döntésekről. Nem jól kezdtem a felsorolást: a legnagyobb bűnöm a születésem volt, az, hogy elkezdtem létezni és túl sokáig maradtam ebben a nyomorban, nem léptem ki akkor, amikor még elég bátor lettem volna hozzá. A kérdés az az, hogy mit tegyek ebben a vert helyzetben? Vessek véget az egésznek? Hiszen mindegy, hogy 30 évesen vesztesként, vagy öreg kudarcként tűnök el a földről - a köztes idő csak várakozás, szomorúság, nyomor elegye lesz. Vagy maradjak fekve és várjam a végső csapást, ami talán, ha egy minimális kis szerencsém van, már szerveződik a háttérben - hiszen annyiszor halljuk, hogy a sok negatív gondolat, szorongás, szomorúság, aggódás megbetegít, rákot, egyéb kórokat okoz... Talán ha megkönyörülnek rajtam, már úton van életem második igazi és legsúlyosabb ajándéka. Ez, vagy... létezzek tovább? Reményvesztetten, esélytelenül, legyőzve. Néha bízva, próbálkozva de hosszútávon és végső soron vesztesként?



  júl. 29. 10:27  Privát üzenet  

A válaszok
1 2

Küzdj!

Az életért!

Mindenki ezt teszi, nem csak te!



A válasz 86%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 66%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/19Időpont júl. 29. 10:50 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
30 évesen miről beszélsz? Életed nagyobb része még hátra van. Ne gondold, hogy nem változhat az életed jó irányba. Igen, sokszor tűnhet reménytelennek, kilátástalannak, de soha, soha nem szabad feladni! Amiről beszélsz, az egy végleges, visszavonhatatlan dolog, ne ezen gondolkozz. Azon törd a fejed, hogyan segíthetnél saját magadon. Bármilyen nehéz, legyél türelmes, pozitív. Lehet, hogy újabb 10 év eltelik mire változik valami, de még akkor is fiatal leszel. Az is lehet, hogy nem kell ennyi időt várni. Egy életed van! Ne dobd el!

A válasz 86%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 80%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/19Időpont júl. 29. 11:45 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

30 évesen a legtöbb embernél már látszik az irány. Hogy működhet-e vagy sem. Nálam sajnos nem.

Nagyon kevés esély van arra, hogy megforduljanak a dolgok és, hogy jobban alakuljanak. Ha lenne esélyem, már kaptam volna "jeleket" a sikerre. Ezzel szemben csak a kudarcot látom.

Gondolkodtam eleget, hogy segíthetnék magamon. Még cselekedtem is. Feleslegesen. Rájöttem, nincs kiút. Minden ajtó bezárult.

Az pedig nonszensz, hogy 40 évesen elkezdjek "élni". Eddig is nevettek rajtam, nevetett rajtam az élet, abban a korban pedig főleg fognak. Nincs értelme bepótolnom azokat a dolgokat, amelyeket mások magától értetődően megkaptak, míg én csak sóvárgok utánuk.



# 3/19Időpont júl. 29. 18:37 Privát üzenet
őszinte leszek, nem olvastam végig a szöveget, de így is azt mondom, mint mindenkinek aki elveszti a motivációját: ne ess kétségbe és ne add fel. Ismerek 40 körüli embereket, akik abban a korban változtattak az életükön, vagy még később, mert rájöttek, hogy nem jó úgy ahogy van, de beletörődni nem akartak, úgyhogy sosem késő. A lényeg, hogy soha nem szabad feladni. Jelenleg én is kilátásnak látom a helyzetem, annyi rossz döntést hoztam az elmúlt 5-7 évben, hogy az valami katasztrófa, nem tudom valaha helyre fogom-e hozni, de a lényeg, hogy nem adom fel, küzdök tovább. Figyelj, őszintén szólva, milliókat termelő cégeim mentek tönkre gyakorlatilag egyik napról a másikra, elveszett a SEMMIBE 5 év kemény munkám és minden eredménye, így 5 év az életemből. Miután elvesztettem gyakorlatilag mindent, ugyanonnan indultam, ahol az iskola befejezése után voltam, munka nélkül, mindenféle segítség nélkül. És ezt úgy értsd, hogy szüleimet sajnos már rég elvesztettem, tehát rájuk nem tudok támaszkodni, egyetlen közeli családtagom az ápolásra szoruló beteg nagymamám. Dolgozok, egyelőre azért, hogy ne haljak éhen és ne kapcsolják ki az áramot, vizet, gázt a házamban, de közben próbálok azon is gondolkodni, hogy hogyan tovább, és mit tehetek azért, hogy kijöjjek ebből a gödörből és tovább élhessem az álmaimat. Nekem ez volt az álmom, hogy vállalkozó legyek, fiatalon, már 19 évesen el is értem, ekkor vásároltam meg első cégem, utána építettem tovább a dolgokat, később még két céget tudtam alapítani. Nos ez az álom idén derékba is tört, hála a rossz döntéseimnek, ekkor választhattam, hogy feladok mindent, tönkreteszem magam, elkezdek drogozni és inni, vagy erős maradok és küzdök tovább és talán még egyszer elérem újra azt, ami már megvolt, és még többet. Hidd el, nincs senkim, nincs családom, nincs barátnőm, egyedül vagyok jóban-rosszban, valakinek ez akár azt is jelenthetné, hogy nincs mi motiváljon, nincs kiért csinálnom, de én egyszerűen nem adom fel, neked is ezt ajánlom. Ne agyalj azon, hogy megéri-e, van-e értelme, stb... igen, megéri, van értelme, csak ne add fel!

A válasz 85%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 80%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/19Időpont júl. 31. 00:49 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Félreértesz. Én már feladtam. Felesleges küzdeni. Nem sikerülhet. Ez tény.

A kérdés az, hogy fog végződni. Sajnos jelenleg nincs erőm befejezni. Ami nem egyértelmű az az, hogy mennyi van még hátra. És az, hogy miképpen fog végződni.



# 5/19Időpont júl. 31. 00:56 Privát üzenet
Jó, ha már eldöntötted, hogy meg akarod tenni, akkor csak ezt fogadd meg, mert ahogy latom, te igazabol nem is a helyes valaszra varsz, hanem csak meg szeretned nyugtatni a lelkiismereted, hogy helyesen fogsz cselekedni, de a ketto kozelrol sem ugyanaz! Szoval mielott megtenned (bar nem kene, es ismeretlenul is nagyon szomoru lennek), kerlek fogd az utolso kuporgatott penzed, gyujts megfelelo mennyisegu informaciot, es probalj meg utazni, menj, szabad vagy, hisz te mondtal le az eletedrol, akkor ezt még elotte ne hagyd ki! Menj vilagga! Nem baj, ha nincs celod, csak utazz, probalj meg megkuzdeni az ut soran adodo nehezsegekkel, stoppolj, kerj szallast, turazz, bulizz, csinalj mindent, csak egy kis lelemenyesseg, ha meg bajba kerulsz, nem mindegy? Legalabb megtortenik aminek nem kene, de az is lehet, hogy még elotte visszaugrik valami, es maskent latod majd az eleted. Mindenkepp ugy menj el, ga mar eldontotted, hogy egy eselyt meg adsz magadnak!!! Vagy keress fel egy helyi gyülekezetet (nem szektat), ahol tudsz beszelgetni a teged erinto problemakrol, es ahova esetleg be is tudnal illeszkedni idővel. Ezek csak alternativak, de kerlek valamelyiket fogadd meg. Az elet ertekes, mindegy hogy mit ertel el!! "Szar" munkaval es tars nelkul is jol tudja magat erezni az ember, csak fogadd el magad, de ajanlom az utobbit, addj meg egy eselyt magadnak!!! :)

A válaszíró 65%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/19Időpont aug. 5. 01:12 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Amit leírsz, az egy óriási hiba lenne. Jól nem lehet kijönni belőle.

Elkölteném az összes pénzem olyan dolgokra, amiket sohasem tapasztaltam és sohasem tapasztalhattam meg. Gondold végig, mi lenne? Ha elkezdenék "élni" úgy, ahogy te javasoltad, az egyik esetben megfordulna velem a világ és elkezdenék bízni. Viszont minden megtakarítasomat feléltem volna, ergo még nehezebb lenne. Ha meg a "bulizás" után sem változna semmi, akkor csak a kis pénzemet dobom ki az ablakon. Jelenleg ez az x összeg ad értelmet a létezésemnek: ha kell, a családomat tudom/tudnám támogatni vele, illetve ez pont elég arra, hogy -ha szerencsém lenne- kifizessék a temetésem.

A vallásban, gyülekezetekben pedig nem hiszek. Épp isten az, aki mindenáron rossz életet, rossz élményeket szán nekem.



# 7/19Időpont aug. 5. 18:28 Privát üzenet

Ertem amit irsz, de en egy masik oldalat latom, valoban, akar lehetne ugy is fogalmazni, hogy felelotlenseget irtam. De egy "ilyen" helyzetben ket rossz kozul, a kevesbe rosszat valasztanam. Es nekem ez tunik annak. Vagy akkor gyujts addig amig a temetest es minden egyebet tud belole a csaladod fizetni, es utnak is tudsz indulni. Es igazabol nem is a penzen meg a bulizason van a hangsuly, a bulizast nem szo szerint irtam, talan inkabb lazulas a megfelelo szo ra. Hanem sokkal inkabb a lelemenyessegen, lehet palyaudvaron is aludni, nem csak hotelben, erre irtam azt, hogy ha mar eldondotted, hogy meg akarsz halni, akkor azt ne csak ugy tedd, hogy megteszed, hanem szerezz élményeket, sok vesztenivalód nincs. Amugy meg nem ertem, hogy barki is hogy meri magat arra felhatalmazni, hogy veget vessen az eletenek, nagy tekozlas lenne, foleg ugy, hogy masok sirva konyornek az eletukert. :(((


Amugy az lenne a legjobb, ha inkabb osszeszedned magad. :))

Az irasodbol nezve, biztos vagyok abban, hogy a kornyezetednek szuksege van rad,ertekes ember lehetsz es nagyon sajnalnak, ha elmennel. Most az, hogy nekik nem kene allni a koltsegeket, nem nagy vigasz. Sot, ha visszahozhatnának vele, a haromszorosat is osszekaparnak szerintem. Amugy meg senkinek nem kivanom, hogy a kornyezetében legyen egy ongyilkos szemely, foleg ha meg ott gyerek is van. Tudod te, hogy mennyi kerdes szakad ilyenkor a hozzatarozokra? (Bar en nem tudhatom, hogy esetleg nalatok volt-e ilyen a csaladban) Egy eletre traumat okozhatsz nekik, es soha nem fogjak kiheverni...


A "vallasos" reszre, en azt mondom, hogy ha mar tenyleg meg akarsz halni es eldontotted (amit en tovabbra sem tartok jo otletnek), akkor mi veszteni valod van, ha oda is benezel, tedd felre az eloiteleted es ne masokra hagytkozz, meg hogy mit lehet "roluk" hallani, hanem te magad menj el, adj meg egy lehetoseget az eletben, en megkerdojeleznem, hogy minden negativ Istentol jott-e az eletemben, van valamit en alakitottam-e ugy, hogy negativ kovetkezmennyel jart. De az csak az en velemenyem. Tenyleg. Ez ugyanolyan mint amikor valaki rakos lesz, eloszor mindenfele alternativat probalnak a gyogyitasara talalni... Biztos, hogy kimeritetted ezeket a lehetosegeket?


Ne add fel!!! :))



A válaszíró 65%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/19Időpont aug. 6. 11:52 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Azt ugye vágod hogy a dagályos ömlengésen kívül semmi konkrétumot nem írtál h mégis mi a pic$a bajod van???

A válaszíró 60%-ban hasznos válaszokat ad.
# 9/19Időpont aug. 7. 03:53 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Rejtvényjáték 728x90
???

A válaszíró 65%-ban hasznos válaszokat ad.
# 10/19Időpont aug. 7. 06:23 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Senki sem tud megszeretni, senki nem tud elfogadni ahogy vagyok, semmi értelme az életemnek. Mit csináljak?
Tegnapra nem vártam, de helyette 3. napja barnázok. Semmi mellfeszülés, vagy hasszurka, ahogy menzesz előtt szokott. Csináljak tesztet? Van értelme?
Mit csináljak, ha nem úgy sikerült az emelt érettségim, ahogy szerettem volna? Van értelme egyáltalán elmennem a szóbelire?
A filmekben és egyéb helyeken látható hacker dolgoknak, ahogy írják a kódokat egy terminál ablakba annak van értelme és valóság alapja vagy csak holywood agyszüleménye ez is?
Van értelme az életnek ha minden rossz benne úgy ahogy van? Lehet neki értelmet adni?
Mi értelme ennek az egésznek, ha úgy sem úgy valósul meg, ahogy mindenki szeretné?

Kérdések az Egyéb kérdések rovatbólKérdések az Önismereti kérdések rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!