Írók! Miért szorongok elkezdeni írni a könyvet amit hónapok óta tervezek, és gyakorlok rá?

Mindig csak gyakorolj. Írsz valamennyit gyakorlásképpen. Félreteszed. Amikor megint kedved van írni, gyakorol ismét. Na most ez volt eddig, nézzük hogyan tovább.

Ha egyszer eljutottál odáig, hogy

Aranyalma ághegyen.

Bari bég a zöld gyepen.

Cirmos cica egerész.

Csengős csikó heverész.

akkor legközelebb ne megint az almáról írj, hanem

Dongó darázs döngicsél.

Esik eső, fúj a szél.

Füsti fecske ficsereg.

Gerle, galamb kesereg.

Egyébként a szépirodalom az olyan, hogy van amikor a Nobel-díjas író is csak hetekig bámul maga elé, és egy sort sem tud megfogalmazni. Aztán meg fogja a papírt és a tollat, és csak akkor veszi észre, hogy elszaladt a nap, amikor már nem lát rendesen, mert sötétedik.

Az újságírás más, ott ha 6 órakor kell leadni az anyagot, akkor hatkor kell.

Ja, a főkérdésre nem válaszoltam. Nyilván nehezen nyílsz meg az emberek előtt a hétköznapokban is. Helyzettől függetlenül gátlások jöhetnek elő, hol erősebben, hol meg csak finoman. Amikor úgymond élésben írsz, úgy érzed, egy idegen előtt tárulkozol fel.

Egyébiránt olyan alkató ember is van, aki hallgatag, csendes, elmélázó, de ha ír, olyan lendületesen teszi, olyan szórakoztató dolgokat fogalmaz meg, olyan könnyedén, hogy amikor olvasod, szinte látod magad előtt, hallod a hangját, régi ismerősnek képzeled, pedig talán meg a nevét sem ismered.