Szerintetek velem lehet a baj?

A gyerekkori barátnőket el kell engedni. Ha csak egyoldalú, hogy próbálod tartani a kapcsolatot, az úgyse ér semmit. Próbálj meg inkább új emberekkel ismerkedni, akik beleillenek a felnőtt-érdeklődési körödbe is. Munka, hobbi, sport, valami csak van, ahol vannak hasonló érdeklődésű emberek. Ne félj váltani. Gyerekkori barátnőkkel annyira érdemes tartani a kapcsolatot, amennyire ők tartják veled.

25/L

Velem is ez van. Szerintem egyszerűen azért, mert nincs elég közös témánk. Legalábbis én ezt vettem észre. Pl nekem van egy hobbim, aminek kapcsán sok emberrel megismerkedtem, de azon az egy dolgon kívül nincs bennünk közös, így ha kimerítettük a témát, akkor csökken a lelkesedés, csak pár udvariassági kör marad, majd szépen leépül a dolog. Gyerekkori, iskolai barátokkal ugyan ez, más irányba ment az életünk így eltávolodtunk, már csak a sablonos, felületes témák maradtak, az meg nem tart össze. Munkahelyen a kollégákkal szintén ez van. Elvagyunk, beszélgetünk, hülyéskedünk, évente 1-2x beülünk valahová, de ha soha többé nem látnám egyikőjüket se, egyáltalán nem hiányoznának.

Egy ember volt az életemben, akiről ó én naiv azt hittem, hogy vele afféle lelki társak vagyunk. Vele rengeteg közös volt bennünk, ugyan azokat a dolgokat szerettük, hasonló hobbijaink voltak, hasonló céljaink, hasonló világnézetünk, de a különbségeinket is simán elfogadtuk a másikban, mikor messze laktunk egymástól, akkor sem távolodtunk el. Aztán rettentő aljas módon hátba szúrt. Évek óta nem láttam. Eleinte ő próbált keresni, bocsánatot kérni, de soha többé nem tudnék megbízni benne.

Viszont azóta sem találkoztam senkivel, akivel olyan összhang lett volna közöttünk, mint a fent említett személlyel volt. Néha nagyon hiányzik valaki, akivel tényleg őszintén, tabuk nélkül beszélgethetnék bármiről, nem csak néhány behatárolt témáról meg az időjárásról.

Nekem is csak egy barátom van, aki 250 km-re lakik tőlem. Az egyetem után csak ő maradt, akit érdeklek, mindenki elhagyott. A gimis barátaim már régen lepattantak. 24 éves fiú vagyok.

Bár, azt hozzá kell tennem, én elég befelé forduló, szorongó ember vagyok, sose szerettem sokáig emberek között lenni, és szeretek egyedül lenni. Egy hosszabb magányosan eltöltött idő után viszont nagyon hiányzik egy barát, akivel beszélgethetek.