Van kiút? Mit tegyek, hogy energikusabb és hasznosabb legyek? Pontosabban, hogyan tudnám rávenni magamat?

Szerintem korábban is megvolt, csak a munka és szórakozás mellett nem hatalmasodott el rajtam.

Félidőben járok, a gyermek mellett is ha tehetem, leülök, szeretem ha eljátszik magában, most már rajzol is és sok mindent csinál, amihez én nem kellek. Ebben az időben hasznossá tehetném magamat, pl.hajtogathatnám a ruhákat, de inkább leülök vagy fekszem. Sajnálom, hogy ezt a példát látja a kislányom, de semmi kedvem sincs semmihez, és a negatív példa sem motivál.

Sokszor gondolok a halálra, pontosabban arra, hogy egyáltalán minek élünk, ha úgyis meghalunk? Nem tudom elterelni a gondolataimat erről, tudom, hogy lassan kétszeres anyukaként nagy butaság ilyen dolgolra gondolni.

Megpróbálom a listát, talán majd ösztönöz valamennyire.

Igazad van, bár előtte próbálom valahogy magamban rendezni.

Év elején elkezdtem írni egy hála naplót, de sajnos azt is abba hagytam.

Egyébként a kislányomat imádom, a kis cincogó hangját, ölelését, puszijait, nem is értem, hogy hogyan juthat eszembe a halálra gondolni.

A kistesó is tervezett baba, ez a várandósságom még könnyebb is, mint az előző.

Na, a vasalást én teljesen abba hagytam, tavaly vettünk szárítógépet, bár amelett is ráférne néhány ruhára a vasalás :) .

Ezt olvasva sem értem, hogy mi bajom van. Az első babavárás nekem is borzalmas volt, viszont a 2 év alatt talán 15 rossz éjszakánk volt, a kezdetektől átalussza. Beteg sem volt még soha. Ritka nagy szerencsém van, mégis ostoba gondolatok járnak a fejemben, nem értem magamat.

Félek elmenni pszchiológushoz, olyan nehéz megosztani ezeket a gondolatokat, pedig ahogy írod, biztosan jót tenne.

Körülnézek, hogy van-e ezzel foglalkozó hölgy a környéken, férfihez semmiképp sem mennék.

Köszönöm szépen, hogy megosztottad ezt velem, sokat segít. A férjemet én is utálom sokszor, de inkább csak azért, mert nincs más, akin levezessem a feszültséget.

Mi 2 éve élünk külterületen, pincék vannak itt inkább, viszont a tulajok imádnak tüzelni, muszáj volt venni szárítógépet, mert borzalmas volt, hogy füstben úsztak a frissen mosott ruhák.

Nem járunk el, nincs kire hagyni a kislányt.

Van pár barátnőm, de mindenkinek pici gyereke van, unom a kaki témát és társait.

Ha kozmetikushoz, vagy valahova elmegyek, jön velem a kicsi is. Bölcsibe nem fog menni, szerintem jobb neki itthon a tesóval, meg nekem is macera lenne egy újszülött mellett a nagyot bölcsibe vinni.

Baba-mama társaságba is eljárunk, bár ha megjön az igazi őszi idő, akkor nem fogunk, nem szeretném, ha összeszednénk valami bacit.

Van nyaralónk, oda elszoktunk menni hármasban, de egy szaladgáló gyerekkel az se olyan nagy kikapcsolódás.

Érdekes, a férfiak hallása szelektív, a gyereksírást nem hallják :D !

Sajnos nincs senkink, csak a tesómék, de ott a gyerkőc mindig beteg, és nem is vállalnák a kislányt.

Ma erőt vettem magamon, és nem dőltem le, amint lehetőségem adódott, energikusabbnak is érzem magam, igaz, hogy olvastam, ahelyett, hogy valami hasznosabb dolgot csináltam volna.

Tanfolyamokat is nézegettem, jövő ősszel belevágok valamibe, ahova lehet szombatonként járni. Akkor már a kicsi is akkora lesz, hogy itthon tudom hagyni apukával.

Talán sikerül összeraknom magam, de még a pszcihológus ötletét sem vetettem el.

Köszönöm a segítségedet :) !