Mi a baj velem?

Én folyton gondolkodok... Ez az én bajom...Talán a legfontosabb, az az, hogy adj magadnak időt, hogy kipihend azt, ami ide vezetett. Nem mondom mondom, hogy ez mindent megold, de végülis, az utolsó rész "Segítsetek, kérlek"... Ezt írja.

Mindha magamat látnám- nekem sincs.+

Visszaemlékezve, én is mind arról álmodoztam, hogy véget érjen a nehézség, a szenvedés, hogy megszűnjön ez az utálat bennem.Igen, valahogy én is sokkal nyíltabb vagyok, mikor távol vagyok a szülővárosomtól...

Pár tanács: Válassz belőlük egyet-kettőt...

Ha elérhető, keress valakit, aki segít: mint például egy -sámán(nekem ez segített, mantrákat mondogattam...Először még csak azért élveztem, mert új volt, és éreztem, kedves...)

-pszihológus(nekem ez segített lenyugodni..(megjegyzem hogy a pszichiáter az gyógyszereket is rádtukmol...

-valaki akinek eltudod mondani bajaidat.

Tartózkodó vagyok... Félek kiadni az érzéseimet... Általában. De az se jó ha túl sok felelősséget érzek... Nagyon lehúz... Sokáig kell majd keresd azt, hogy mi felel meg neked. De ne zárkózz el teljesen...

Ne zárkózz el a külvilágtól, de ne hagyd hogy lekössenek. Szigorúan kell ellenőrizd, mivel is haladnál előlre..Bár a megérzéseket is számba kell venni nagyonis!

Visszavezethető ez arra, hogy negatív érzéseket(haragszol valamiért) táplálsz a körülötted lévők iránt...

Sajnálom ha ez nem segít..

U.I.: Élj másként...