Mit kéne tennem?

Bonyolult a helyzetem, kicsit lelkizős..

Nem sajnáltatni akarom magam csak eléggé egyedül érzem magam. És erről nem nagyon tudok beszélni senkivel. Szerintem nem értenének meg rendesen.

Lány vagyok és 17 éves.

Vannak amúgy barátaim meg minden, de nem érzem úgy hogy lenne egy igaz lelkitársam vagy egy igaz barátnőm aki mindenben mellettem állna és mindig tudnék rá számítani. Mindig egyedül maradok valahogy, mikor szükségem van valakire.

Többször előjön bennem ilyen érzés időnként de mindig elnyomom. Most meg az van hogy eléggé kijön belőlem. Annyira rámtört most minden szomorúság és rossz érzés, mondhatni magány is amit eddiig elfojtottam. Én ezt nem bírom már. Még csak beszélgetni se tudok egy jót őszintén rendesen senkivel. Nem igazán értenének meg engem.

Fiúk terén is egyedül vagyok, mondjuk az más téma hogy válogatós vagyok meg eddig sosem jól alakult, hiába pár fiúval próbálkoztam már..

Barátnő terén is egyedül vagyok, ah teljesen egyedül érzem magam és annyira felemészt. Senki nem tudja azt hogy mi van igazán bennem legbelül. Ami bánt. Mindig el kell nyomnom magamba.

Önbizalomhiányos is vagyok. De pedig eskü nincs rá okom mert jól nézek ki, belsőleg is jó vagyok meg minden (most egyáltalán nem egóból). És mégis 0 önbizalmam van. Nem merek semmit, nem merek rendesen nyitni senki felé. Nekem ez nehéz, csak úgy feloldóni. Jó mondjuk már egész laza vagyok de nem az igazi. Egy társaságba is sokszor én vagyok csak a hallgató. De nem vágom, fogalmam sincs hogy miért van ez így. Miért nem merek még beszélgetni se olyanok társaságába akiket ismerek. Attól félek valahogy, hogy nem figyelnének rám. Hogy semmibe néznének. Nem érne semmit az én szavam. És így észrevétlenül vagyok jelen, mondhatni csak dísznek. De szerintem sőt biztos pont ezért nem figyelnek rám mert eleve így állok hozzá mindig és meg se szólalok.

De ha elnézek másokat, ahh. Olyan lányoknak van akkora önbizalma hogy pofa leszakad, akiknek pont hogy semmire nem is lehetne, nekik kéne azt hogy meg se szólalnak. A helyükben elásnám magam, most nem rosszból mondom tényleg, csak értsétek meg kicsit, biztos tudjátok miről beszélek. Azokról az irritáló nagyképű szenélyekről, akik külsőleg belsőleg egyaránt nullák. Én meg ilyen külsővel és belső tulajdonságokkal meg se szólalok, ők meg sztárnak hiszik magukat, remélem értitek mire gondolok. Biztos láttatok már ti is jópár olyat, mert nem kevés van belőlük.

Lányok is, fiúk is meg sokan mondták már hogy b*zdmeg mi a bajod magaddal miért vagy ilyen bolond mikor nézd már meg, 10/10es csaj vagy, jólelkű kedves vagy meg minden, mindig te segítesz másoknak, más problémájával foglalkozol, egy rosszat nem lehet rád mondani akkor most mi van. Más ilyen a legbeképzeltebb k*urva lenne. Csakhát én nem vagyok olyan.

És olyankor tényleg elszoktam rajta gondolkodni, igazuk van amúgy teljesen.

Rászoktam magam venni hogy na mostmár full laza meg nyitott leszek meg minden, de valahogy mindig bezárkózok mégis. Nem megy az adott helyzetekbe hogy teljesen felszabadult legyek.

Segítsen valaki ha tud😪❤️ Ak megérti ezt az egészet, az is jó ha beszélgetnénk vagy valami.