Hogy szüntessem meg úgy a vágyaimat, hogy mellette élvezzem az életet?

Kategória: Egészség » Mentális egészség

Nem vicc, ez pszichés probléma. Elsőként ezt ismerd fel, ez az első lépés.

Igen, ezért kell pszichiáterhez menned. Az agyad nem működik normálisan. Nem termeli megfelelően azokat a vegyületeket amik kellenek az egészséges üzemhez.

Olyan mint egy motor amiben nincs olaj. Benzin van, de olaj nélkül tönkremegy az egész hosszútávon.

"ha mentálisan betegnek diagnosztizálnának"

Azért ne túlozzunk, de érdemes odafigyelni, foglalkozni vele.

"nem gondolom hogy annyit változna a gondolkodásom, hogy teljesen "megjavuljon""

Nem tudom, ezt mire alapozod, de hát fő a pesszimizmus! :)))

A rákövetkező mondatod pedig logikusnak tűnik, de nem az. Úgy alakítod és forgatod ki a dolog mögötti filozófiát, hogy igazolja a depresszív hangulatodat. Erre írtam, hogy az első lépés a felismerés, hogy valami nem okés. Az önsajnálat rossz irány. :)

Amúgy ne aggódj, rengetegen vannak hasonló cipőben, el se hinnéd.

"Viszont az erre való vágyakozás csak szenvedéshez vezet, ha ezt is eltörölném magamból, megszűnne minden, ami az élethez vezet és nem lenne továbbá okom létezni."

Vagyis a szenvedésed miatt van okod most lêtezni? Ezt hiszed most?

"Minden vélemény, gondolat csak az egyén agyának szüleménye és egymásra hatása, objektív értelme nincs"

Pontosan. Ezt majdnem jól látod. De mi a gondolat? Egy benned felmerülő semmi. Mivel jön és megy. Ennek ellenére azt hiszed attól vagy ember ha ezekkel azonosulásban élsz - és szenvedsz tőlük. Ez az igazi rabság.

Hogy miért azt levezethetném bővebben is, de most telcsiről írok ezért inkább belinkelem egy általam korábban megválaszolt kérdést.

https://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__onismereti-ke..

Legfőképp a 22-es válaszom ajánlanám, de Kövesd végig a lényeget amit írtam..

Minden elmebéli tevékenység valójában illúzió. Ezért a vágyak is. Te mégis ettől szenvedsz. Keresd meg valódibb önmagad - azt ami nem függ a benne megjelenő tartalmaktól.

Remélem részben érthető. Holnap talán leírom neked jobban is megfogalmazva.

Szia

A kérdésed megválaszolásához elsősorban tisztáznod kéne mi a vágy? Az elme úgy működik hogy mióta megszülettél - információkat raktároz el a múltból - és ezek alapján számításokat végez a jövővel kapcsolatban. Az egó mindig saját magát helyezi előtérbe, azért mert (látszólag) így tud sikeresebbé válni. De mi az elme és a benne megjelenő egó? Ezek gondolatok folytonos kivetülése. Mi egy gondolat? ha gondolkodsz valamin, és hirtelen valami külső hatás (pl kiabálás) ér, akkor ugye egyből az egyén "elengedi" az adott gondolatot, és visszatér a jelenbe. Vagy amikor valami tevékenységet végez úgy, hogy közben egy ideig nem gondolkodik. Vagy mi van két gondolat között? Tehát ebből már le lehet szűrni hogy egy gondolat önmagában semmi. Csak jön és megy. Viszont az elme tulajdonképpen egy biológiai szuperszámítógép. Folyton tolja be a benne levő egó a különböző gondolatokat.. ~ Pl hogy holnap az egyénnek fogorvoshoz kell menni foghúzásra. Na most az egyén amióta ezt megtudta, és azonosságba került ezzel a gondolatfolyamattal - egyszerűen képtelen ezt elengedi, és lehet egész nap ezen gyötri magát, lehet éjszaka nem tud aludni, akár még fájdalmat is átél. De hol? Hát ez bent létezik csak a fejében. Másnap elmegy a dokihoz és lehet csak másodperc lesz a valós fájdalom érzet. Ezt jelenti azonosságban lenni az elmével! Azt viszont már levezettem hogy egy gondolat nem valós mivel csak úgy eltűnik. Az elme maga is gondolatok csoportosulása - vagyis a semmik csoportosulnak. De mivel a "kamera" lencséje állandóan a gondolkodáson van, ezért nem tud a tudat hátrébb lépni, és leválasztódni ezekről a tartalmakról (ezzel pedig folyton szükségeletlen szenvedést is teremt). Az a helyzet hogy annyira megszoktuk a saját gondolkodásunkat, és hogy tévesen ezzel azonosítjuk magukat - hogy csak úgy egyszerűen nem is vagyunk képesek felhagyni vele. Ezt a gyakorlást/elengedést hívják sokan belső útnak. Sok féle módszer van erre (ilyen pl a mediáció is) viszont mindenképp azt kell gyakorolni hogy gondolatokat engedjünk el. Ezt úgy tudjuk megcsinálni hogy mindig a jelenlétbe/jelen pillanatba hozzuk magunkat. Minden egyes gondolat amit sikerül "elengedi" egyre jobban szemlélteti az igazságot - miszerint nem vagyunk azonosak a gondolatainkkal/gondolkodásunkkal. Ahogy ezt egyre tartósabban, és intenzívebben végezzük észrevesszük hogy valójában mi magunk "teremtjük" a saját gondolatinkat. Viszont ekkor még mindig sok esetben kirántanak minket a valóságból az "erősebb" gondolatfolyamok, amikkel mélyen azonosságban vagyunk. Ezek lehetnek azok is amik miatt korábban azt hittük hogy egy változó információhalmaz vagyunk. Aztán keresni kezdjük mi az amik miatt olyan erősen hatnak ránk még mindig gondolatok, hogy ezáltal megint elvarázsolnak minket. Végül egyre otthonosabban megbékélünk a jelen pillanattal, és belátjuk hogy jobb az egység minta kétség - hogy néha jobb felfüggeszteni a gondolkodást amikor arra épp nincs szükség. Egy pont felett teljesen irányítás alá vonhatjuk az elmét, és tetszőlegesen engedhetünk el bármilyen gondolatot. A vágy ami kérdésed volt egy érzelem, és az egy gondolatra (vagy gondolatokra) adott reakció, és valóban hiába is változtatgatnál a felszínen mert mélyebb eredményt nem tudnál így kihozni. A mély változás akkor jön létre, ha belátod hogy ezek benned keletkeznek - hogy te hozod őket létre - és ezért van lehetőséged megszüntetni is. Az extra poén pedig az lesz ha minden változó dologgal megszünteted az azonosulásod, akkor ráébredsz igazi önvalódra is. Azért igazi mert az változatlan és állandó. Ez ez egyetlen igaz helyed ahol biztonságban lehetsz. De nem kell félned mert már most is ott vagy, csak elfelejtetted. Belefelejtkeztél a saját gondolataid végtelen tengerébe...

Most már látom ma ketten is 85%-osok vagyunk. 😃

Az utóbbi kettő (6-7) voltam "én". Ha bármi kérdésed van ezzel az egésszel kapcsolatban amit leírtam - írj nyugodtan, és ha tudok válaszolok.