Orvosisok, mentőtisztek, változott az életszemléletetek azáltal, hogy születéseket és halálokat élte (te) k meg?

Az emberek úgy álltalában nem érdekelnek.

A gyerekeket sajnálom,ha bajuk van.

Szülésnél még nem voltam,remélem nem is leszek.

A halál sem foglalkozat különösebben.

Probálok elvonatkoztatni attól,hogy emberek,ha nem tenném akkor személyessé válna...és lehet nem tudnám csinálni.

Et

Én két dologra jöttem rá;

1. Az élethez szerencse kell.

2. Nincs Isten.

Az első kolléga mindent leírt.

Elsőnek csak annyit írnék, hogy nem kell azért ennyire kívül maradni! "Ha kívül maradok, akkor el kell menni."

Egy felnőtt ember is lehet értékes, attól mert téged ez abszolút nem visel meg attól még ne kérkedj ezzel, hogy te magasról leszarod hogy ki hal meg! Egyszer a szüleid is meg fognak halni!