Mit kéne csinálnom ha munkahely hiány miatt kezdem egyre jobban elveszteni az életkedvem?

Sziasztok!

Szóval 20 éves vagyok, 2 hónap munkát ha nem nézzük akkor teljesen pályakezdő vagyok. Az első munkahelyem ami gyár volt ott hagytam mert nem bírtam és hülye voltam, mivel itt csak az van a környéken és oda már nem vesznek vissza az teljesen kilőve. A másik pedig szakmámban volt, viszont egy kedves ex munkatársam miatt már ott sem vagyok. Jelenleg itthon ülök és állást keresek semmi sikerrel, ha nem itthon vagyok pedig barátnőmnél, viszont már sehol sem érzem jól magam. Folyamatosan esz a szégyen, harag magam iránt vagy itthon kell hallgatnom a nővérem, hogy ő kb mennyivel sikeresebb és jobb életet él mint én. Amikor elkezdni mondani mennyire egy semmirekellő, eltartott szégyen vagyok és ránézek anyámra látom, hogy csak ül viszont ott van az arcán az a kifejezés, hogy mennyire igaza van nővéremnek. Barátnőmnél természetesen semmit nem szólnak, nem is érdekli őket, hogy van e munkám vagy sem, viszont ott pedig saját magam miatt érzem, hogy mennyire rossz. Egy rendes barátom van vele a munkája miatt csak hétvégente megyünk inni, amikor én teljesen hullára iszom magam(ő fizeti), és sajnos érzem, hogy már csak ilyenkor nem vagyok teljesen magam alatt. Tudni kell rólam, hogy évek óta már antidepresszánson és nyugtatókon élek és eddig sem voltam egy nagyon vidám ember, de a mostani állapotomhoz képest az a szinten kb teljesen normálisan tűnik. Most, hogy jön Valentin-nap nem hogy ajándékot nem tudok venni a barátnőmnek, arra sincs pénzem és már önbecsülésem a pénzkérésre, hogy elmenjek hozzá. A napjaim úgy telnek hogy órákig nézek minden weboldalt facebool-tól minden álláskereső oldalig mindent, hátha találok valami, de nem. Az esetek 90%-ában meg se próbálom, sem 5 év tapasztalatom, sem mérnökim, semmim nincs. Ha találok is valami vagy visszaírnak, hogy sajnáljuk nem Önre esett a választás vagy még ennyi sem. Ezután folyamatosan zenét hallgatok, hogy ne halljam kint az idejáró nővérem, hogy mennyire egy életképtelen senki vagyok és minek tart még el anyám. Igen tudom, teljesen igaza van. Hazaér barátnőm, telefonon beszélünk és próbálom adni neki, a lazát, hogy mennyire semmi bajom és majd találok valamit. Eközben viszont már ott tartok, hogy legszívesebben csak eltűnnék minden ismerősöm elől a világ másik felére, vagy hogy csak fel sem akarok kelni mert minek. Látom ahogy volt osztálytársaim már hónapok óta dolgoznak és jól elvannak, de a stílusom miatt soha nem jöttem ki egyikőjükkel sem és hogy teljesen őszinte legyek középsulis dolgok miatt utálom őket szóval ha azok múlik inkább meghalok minthogy velük dolgozzak vagy tőlük kérjek segítségek. Másik, haverom is évek óta jól dolgozik, barátnőjével nemsokára összeköltöznek én pedig itt vagyok munkanélküliként anyámék nyakán. Valaki hasonló helyzetben, vagy olyan aki túl van ezen tudna segíteni? Teljesen ott tartok hogy legszívesebben

egész nap csak innék és zenét hallgatnék. Köszönöm ha végigolvastad a siránkozásom