Ti hogy álltok a halálhoz?

A baj az, hogy a modern társadalomban elhitettük magunkkal, hogy 1. létezik olyan, hogy egészség 2. aki beteg lesz és meghal, az valamilyen szerencsétlenül járt kisebbség tagja a szerencsés egészséges többséghez képest. Ezért körömszakadtunkig el kell kerülni ezeket a helyzeteket. ami persze reménytelen. Röviden, a mai hozzáállásunk a halálhoz, a félelmünk és az irtózásunk, sokkal inkább egy életfélelem, a halált körülvevő dolgoktól való kulturális és társadalmi alapú irtózás. Mert mi is a helyzet valójában?

1. Nincs olyan, hogy egészség. Ez egy mesterséges fogalom, ami alatt az orvostudomány is csak azt érti, hogy valaki nagyjából panaszmentes testileg és lelkileg. De egy őszinte orvos elismeri, hogy egészséges ember nem létezik, csak nem alaposan kivizsgált beteg. Mindenkinek van valami baja, általában kb. 30 éves kor után a legtöbb embernél jelentkeznek is panaszok, 50 éves kor után pedig már aratnak a rákos, szív-érrendszeri és egyéb súlyos betegségek. Nagyon kis számú csoport az, aki súlyos, életet veszélyeztető betegségek nélkül eléri a 70-80 éves kort és a relatíve békés halált. Teljesen indokolatlan az emberekre rálőcsölni még annak a lelki terhét is, hogy ha betegek lesznek, akkor ezzel vétenek az élet valamiféle fiktív rendje ellen. Az élet rendjének része a betegség és a halál is, nem lehet elválasztani tőle sem csodaéletmódokkal sem csodakezelésekkel. Legalábbis jelenlegi tudásunk szerint és belátható időn belül nem.

2. A halál elkerülhetetlen, és ezt régebben -bár persze akkor is féltek a haláltól, mert ez biológiailag is kódolt - könnyebben tudomásul vették az emberek. Ebben segítettek a vallások, a hagyományok, az, hogy az életnek volt szakralitása. De ma már az életnek nem szakralitása, szentsége van, hanem funkciója. Nyüzsögni kell, pörögni kell, önmegvalósítani kell, teljesíteni kell. Így óriási tragédiának, természetellenes dolognak éljük meg, ha valaki fiatalon hal meg vagy lesz súlyos beteg (különösen, ha mi magunknak nyesi le a hátralévő, általában jó soknak képzelt időt egy rossz diagnózis). Ha idősen hal meg valaki, azt el tudjuk fogadni, hiszen egy idős, betegeskedő embert már gyakorlatilag feleslegesnek tartunk. De az ilyenkor szükséges procedúrát már igyekszünk mihamarabb letudni, hogy lehetőleg minél kevesebbet kelljen szembesülnünk vele, hogy ránk is ez vár akkor is, ha nem nyerünk meg fiatalon egy rákot vagy balesetet.

Szóval félünk, de inkább irtózunk a haláltól, és kisebb részben biológiai kódoltságunk, sokkal nagyobb részben kulturális, társadalmi neveltetésünk miatt.