Az ember tinédzser korában miért szokott depressziós lenni?

Általában azért, mert ki van közösítve, nincsenek barátai - barátja/barátnője.

Ezek miatt van az, hogy a legtöbb öngyílkosság 15-19 éves kor között fordúl elő.

A depresszió alapvetően olyan betegség, amiben az ember haszontalannak, céltalannak, értelmetlennek lát mindent, elveszti a motivációját. Ez a tinikorban alapot is kap, hiszen a felnőtté válás előtti kétségek, döntések, a beilleszkedés nehézségei, az identitáskeresés egy nagyon bizonytalan állapotot tudnak okozni, amikor az ember keresi a helyét a világban, de egyszerűen nem találja.

A tinédzsereknél a hormonok miatt amúgy is felerősödnek az ember érzelmei, minden problémát nagyobbnak hajlamos megélni, a depressziót pedig nagyon jól táplálja a negativitás.

Mindezekhez még a tanulmányi és szociális nyomás egy leterheltséget adnak, a szülőkkel vagy barátokkal való konfliktusok a meg nem értettség, a magány érzését erősítik.

Jó esetben ahogy az ember kiszakad a környezetéből és szép lassan megtalálja a helyét és önmagát, ezek az érzések tompulnak, pont ezért sokan el is választják a tinédzser- és a felnőttkori depressziót. Előbbinek a korral járó lelki krízisek az előidézői, utóbbi sajnos nem idővel múlik.

(Ezek nem tudományos tények, csupán személyes tapasztalat alapján én így tudnám megfogalmazni, nálam miért alakult ki depresszió tinédzserként. Remélem segít!)