Mégis mit kezdjek az életemmel? Vagyis mit csináljak?

1. semmi nincs tiltva.

2. a tanulás eredményeképp az agyad fejlődött. Új kapcsolatok épültek ki az idegpályák között és emiatt sokkal könnyebben fog menni a gondolkodás vagy bármi más betanulása mintha nem tanultál volna, szóval semmiképp nem volt haszontalan amit csináltál.

3. A gyárakban egy csomó normális ember is dolgozik akik jófejek rendesek és kedvesek is.

4. A kasszában nem az egy panaszkodó barom alapján kell megítélni a melót mert az nagyon pesszimista és igaztalan leírása lenne a dolognak.

5. Ha nem próbálgatsz dolgokat, nem is fogsz tudni rájönni h mit tudnál csinálni. Menj el valahová dolgozni és próbáld ki!

6. Ha megkérdez egy vásárló valamiről, a tudás csak a dolog fele. Sokszor segítőkészséggel, akarattal és utánajárással, ki lehet pótolni a tudás hiányát. Sokszor csak annyit kell tenni hogy meg kell keresni azt aki ért hozzá és odavinni a vásárlót.

7. Neked a gondolkodásodon kellene változtatni legelőször. Az "úgysem fogom tudni" egy nagyon destruktív önszuggesszió, és sokszor nemcsak gát de önbeteljesítő nyomás is. Holott valójában képes lennél arra amit elhárítasz magadról...

Hülyeségeket írkálsz, és megállás nélkül a szüleidet hibáztatod.

"vagy épp megmutassák hogyan kell számlát írni/befizetni, vagy hogy mondjuk olyanokat magyarázzanak el hogy működik a TB"

Az adózást az ember felnőtt korban úgyis megtanulja, de számlát írni mégis minek akarsz? Majd ha vállalkozó leszel, akkor megtanulod.

Ezek a dolgok egyébként folyamatosan változnak, az adónemek, az adókulcsok, a számlázás... nem sok haszna lenne gyerekkorban megtanítani ezeket.

A számlabefizetés megint olyan dolog, bemész a postára, befizeted, ennyi.

Szerintem te a saját életképtelenséged miatt okolod a szüleid. Kurvára nem a szüleidet kéne okolni azért, mert neked nincs hobbid. Ezt miért a szülőnek kellene megoldania? Hadd ne ő találja már ki, hogy te mit szeretsz. A seggedet ne törölje ki esetleg, vagy az orrodat ne fújja ki helyetted anyukád?

Az a baj, hogy tanulásra voltál kényszerítve? Ez vicces, tudniillik tankötelezettség van 16 éves korig, és minden normális szülőnek fontos, hogy a gyereke ne közmunkás legyen, hanem a suliban ragadjon rá valami a koszon kívül, ugyanis a mai világban ebből lehet építkezni!

Komolyan mondom, a mai fiataloknak minden bajuk van. Ha foglalkoznak velük a szüleik, az a baj, ha nem foglalkoznak velük, az a baj...

Nem akarlak cseszegetni, de én tényleg azt látom, hogy a mai fiatalok egy részének az a legnagyobb baja, hogy igazából nincs baja. Oda van rakva nekik a TV, a számítógép, az okostelefon, egész nap azt nyomják vagy legalábbis suli után egész délután, estére lefárad az agyuk, hosszútávon enerváltak, motiválatlanok lesznek, és azt várják, hogy majd valaki más megcsinálja helyettük az életüket. Pedig azt senki nem fogja helyettük megcsinálni, azt mindenkinek magának kell.

A fiatalok többsége az internetet sem arra használja, hogy valami hasznosat tanuljon, hanem csak játszanak, filmeznek, instáznak meg titkokoznak.

Nem akarok boomerkedni meg bezzegénezni, nekem is volt számítógépem, pontosabban tesómmal közösen osztunk egy gépen, és én is elég sokat nyomtam. De én 16 éves koromra megtanultam alapszinten programozni, és ma is abból a tudásból élek, amit hobbiból összeszedtem. Előtte, 10-12 évesen kicsi LED égőket meg elemeket kötözgettem össze drótokkal, és örültem a fejemnek, hogy világit... pedig azt se mutatta meg senki sem. Internet, okosteló akkoriban még nem volt.

Később, 18-19 évesen vettem egy használt akusztikus gitárt diákmunkából, megtanultam gitározni. Elektronikus zenét is csinálgattam és feltöltöttem őket a netre. Felújítottam a bringámat, eljártam biciklizni, egyedül, mert nem volt senkim. Felfedeztem a közelben lévő tájakat, hegyeket, tavakat. Megtanultam weboldalt készíteni, egy netes haverommal közösen csináltunk fórumot. Előkapartam valami ezeréves orosz nyelvtankönyvet, megtanultam a cirill abc-t meg egy halom kifejezést. Összeszedtem mindenféle csajokat a neten, Zalából, Pestről, Győr-Sopronból, hozzájuk járkáltam. Máskor spirituális könyveket olvastam és meditáltam. Vagy vettem egy pár olcsó görkorit, eljártam a városba korizni, csináltam a neten görkoris csoportot...

Középiskolában kosaraztam, atlétikáztam, később eljártam kung-fuzni. 16 éves koromtól fogva minden nyáron, és hétvégén is jártam diákmunkázni, hol csemetét kapáltunk, hol hulladékot válogattunk, hol műanyagfröccsöntő gyárban szalag mellett...

Egy csomó mindent csináltam, úgy, hogy apám nem volt, anyám reggeltől estig dolgozott, de így is csórók voltunk, mint a templom egere, és általában mindenben magamra maradtam. De ami érdekelt, abba belementem, kipróbáltam és csináltam.

Ezt csak azért írtam le, mert szerintem valami ilyesmi lenne a normális. És tanulás mellett is lehet ilyeneket csinálni, én is tanultam eleget. Most is van egy halom dolog, amit kipróbálnék, de már családos ember vagyok, van főállásom, mellékállásban vállalkozó vagyok, közel sincs annyi időm, mint régen.

De régebben sok olyan dologban mentem bele, amit hivatásszerűen is szívesen csinálnék. Ha rászántam volna az éveket és megtanultam volna normálisan kung-fuzni, lehetnék kung-fu oktató. Vagy ha megtanultam volna biciklit szerelni, nyithattam volna kerékpárszervizt. De mivel informatikus vagyok, így egy PC szervizt nyitottam.

Oké, én nem akarok neked többet papolni.

Az olyan felvetésekkel, mint hogy "egy család vagyunk" és "ez nem oké", nem kell foglalkoznod. Ha tényleg ilyenek a szüleid, egyértelmű, hogy le kell lépned. Nekem apám volt ilyen, mint a tiéd, 14 voltam, amikor anyámékkal otthagytuk őt, életünk legjobb döntése volt.

Sok lehetőséget nincs, dolgozol, megpróbálsz összeszedni valami olcsó albérletet itthon, vagy külföldön. Vannak munkásszálók itt, nálunk épp nemrég újítottak fel egyet, egész kultúrált lett.