Hogyan tudnám túltenni magam ezen? Miért vannak ilyen álmaim?

Igazából nem szeretnék regényt írni az életemről így is hosszú lesz, úgyhogy onnantól kezdem, hogy fociztam egy csapatban, de mindig peremember voltam, kispados. Amég 2020 év elején új edző érkezett a csapathoz és érkeztek pbóbajátékosok is a lényeg, hogy azt mondta hogy azokat nézi meg és ők elől játszanak engem meg védőben tudna most kipróbálni, hát mondom oké nézzük meg. És valamiért ott sokkal jobban ment, nagyon jól ráéreztem, voltak olyan meccsek amikor az ellenfél legjobbját is leszedtem. Ugye beütött a koronavírus pár hónap pihenő, elkezdtük a felkészülést, de én ott már a kedzőben kaptam helyet. Végigcsináltuk az egész nyarat, elkezdtük az évet 3 győzelemmel és 2 vereséggel. Majd az edző lemondott, mert jobb eredményekre számítottak. A lényeg hogy elmeszelték szerencsétlent. Az új edzőnél volt, hogy be sem cseréltek. 1 meccsen volt hogy többet (félidőt) játszottam, ott is nyertünk. Neki mások voltak az elképzelései, nagyon magam alá kerültem.

Télen át akartam menni másik csapathoz, de mire megmozdultak volna az adminisztrációs teendőkhöz addigra letelt a határidő. Így hát fél év pihenő fog következni. Csak sajnos nem találom a helyemet úgy anblokk az életben. Sokan mondják, hogy ez a legkevesebb mert mások meg a munkájukat veszítik el, ez igaz. De attól még nagyon nyomasztó és nagyon sokszor azt álmodom hogy focizok vagy régi meccseket újra. Valamiért nem tudom ezt a dolgot elengedni. Miért buktatták meg azt a szerencsétlen edzőt? Miért engem tett ki a csapatból? Miért akkor üt be a koronavírus amikor játszottam? Miért nem tudták ezeket a papírokat elintézni? Úgy érzem mindig egy gödörből ha kimászok, akkor egy nagyobba kerülök...

Nekem ez volt a hobbim, se barátnő, se káros szenvedély. Olyan üres az élet.