Csak én vagyok vele néha úgy, hogy ha már úgy is így van valami, akkor már végülis ez van?

Arra gondolok, hogy pl. szerettetek volna megvenni egy bizonyos márkájú hangszert, de csak a másik márkájú volt, ami egy fokkal rosszabb, mint amit eredetileg kinéztetek, de mivel az nincs, jó lesz a másik is. Vagy olyasmi, hogy egyik nap eltervezitek, hogy lovagolni mentek, de a lovardában közlik veletek, hogy lesérült a ló, amin szoktatok lovagolni, a többi meg foglalt, így meghiúsult a program. Vagy ilyenek. Nekem ez az élet egy csomó területén előjön. Hogy lett volna valami valahogy, de közbejött valami, és nem úgy lett, és akkor már végülis mindegy, ez van, és nem gondolkozol rajta többet. Vagy ti ezt nem tudjátok ilyen könnyen elfogadni?