Adjam önmagad és mondjam ki hogy streeper vagyok vagy változtassak magamon és mondjak le Róla néhány ember kedvéért?

A rajongásod magánügy, nem kell másoknak a tudtára adni, és akkor nem is fognak vele foglalkozni. Viszont azt nem tudod belátni, hogy beteges a rajongásod és túlzásokba és ellentmondásokba esel:

- "streeper vagyok" - egy normális szintű rajongó nem süllyed le a kivagyiság szintjére, és különbözteti magát másoktól, hogy ki a streeper és ki nem, ki az igazi rajongó és ki nem. Ebben még van egy kis gatekeeping is, hiszen aki nem streeper az nem elég nagy rajongója a nőnek.

- "Senkire sem akarnom Őt ráerőltetni" < > "jól esne, ha nem tiporna senki az önbecsülésembe" - ez azért ellentmondásos, mert ha nem beszélnél róla másoknak (főleg ha ebből áll a kommunikációd és témáid nagy része), nem tudnának reagálni sem rá. A tukmálásnak is szerepe lehet benne, hogy attól leszel ellenszenves másoknak, hogy téged a streeperséged határoz meg.

- "életemért se mondanék le róla (max az övéért [...])" - ez is messze túlmutat a normális mértékű rajongáson.

"Adjam önmagad és mondjam ki hogy streeper vagyok vagy változtassak magamon és mondjak le Róla néhány ember kedvéért?"

Irreális és túlzó, végleges reakciók ezek. Tartsd meg magadnak, hogy kit szeretsz és miért. Ha pedig ezzel kapcsolatban beszélgetsz, ismerd fel a helyzetet, hogy mikor van az a pont, amikor mást nem érdekel a rajongásod, és leállsz a témával, keresel másikat.

"hatalmas példaképem, és az életem odaadnám Érte, annyira szeretem..."

"Beteges rajongója nem vagyok, semmi baj az elmémmel"

Itt egy komoly ellentmondás van, és számomra elég nyilvánvaló, hogy a második állítás nem állja meg a helyét. Nem tudom hány éves vagy, 10-12 évesen még elmegy az ilyesmi. Utána viszont már célszerű lenne egy pszichiátert felkeresni...