Mit tegyek, ha nagyon nehezen dolgozom fel a kritikát, kudarcot, visszautasítást, szégyenérzetet? Hogy lehet, hogy alapból önbizalomhiányos vagyok, de mélyen belül mégis beképzelt?

Nem tudom mi az hópehely komplexus, kifejtenéd?

Én nem látok ebben ellentmondást. Fontos vagy önmagadnak, nagyravágyó vagy, ezért nem akarsz hibázni, olyan tökéletesnek akarsz tűnni, amennyire csak lehet, és ezért utálod a kritikát, szégyent, stb. A kishitűséged oka pedig szintén ez, inkább nem mered megtenni, mint, hogy sérüljön a tökéletesség. A beképzeltség és az önbizalomhiány ellentmondásos, de a leírásod alapján ezt gondolom, amit írtam, és ez pont, hogy összefonódik. Mennyire vagy magaddal elégedett?