Hogyan szabaduljak meg ettől a "félelemtől"?

Sziasztok!

16 éves vagyok és 6-7 éves koromban (ovi-nagycsoport közepe) váltak el a szüleim, szóval pont az életemnek egy nagy fordulópontján. És én szerintem emiatt is lehet ez az egész (nem biztos nem értek hozzá, csak így éltem meg(előtte nem voltam ilyen, csak ahogy hírtelen új emberekkel kellett lennem, szerintem kialakult ez bennem)).:

Nagyon sok idő kell egyes embereknél, hogy tényleg bátran és félelem nélkül tudjak beszélni/beszélgetni. Ehhez ugye az kell nekem, hogy az adott emberekkel sokat találkozzak, hogy ne legyen bennem előtte ez a gát, félelem. De aki nem osztálytárs, közeli család, barátok azokkal nyilván kevesebbet találkozok, így nehezebb kialakítanom magamban ezt az érzést, hogy ne féljek megszólalni mellettük. Pl.: Apukámmal és az ottani "családdal" elég keveset találkozok, így ha ott is vagyok nem érzem magam jól, csak mondjuk ha 2 és fél-3 napot vagyok, akkor az utolsóra bontakozik ki és ez minden egyes alkalommal újra kezdődik. Vagy ha a barátom (nem a közeli) családjával vagyok, akkor ott is szintén bennem van ez a gát és még ha szeretnék is hozzá szólni valamihez, akkor is magamban tartom és max később elmondom amikor kettesben leszek barátommal, vagy csak ritkán szólalok meg és inkább azok előtt, akikkel többet voltam már a társaságból. Pedig egyébként azokkal akikkel már összeszoktam stb. azokkal nagyon jól el tudok beszélgetni és szeretnek is velem lenni, szóval nem azért nem tudok, mert unalmas lennék vagy valami, csak félek és nem merek megszólalni, nehogy butaságot mondjak, amitől azt érzem, hogy hülyének néznének, vagy beszólnának, kinevetnének. Közben akikkel már összeszoktam vélük nincs ez az érzés mert, ha hülyeséget is mondok max nevetek én is magamon.

Nem is tudom leírni ezt az érzést, legjobban azok értik, akik szintén küzdenek/küzdöttek hasonlóval. Többször volt már, hogy emiatt éreztem magam rosszul és sírtam, hogy ilyen vagyok és ilyennek látnak az "új" emberek. Nagyon szeretnék ezen változtatni, de nem tudom hogy győzzem le ezt magamban. Volt már, hogy úgy mentem el pl. vendégségbe, hogy "Na most más leszek és tényleg hozzászólok a dolgokhoz stb", de akkor sem sikerült.

Azért is lenne fontos részben, mert mint írtam 16 éves vagyok, szóval még rengetek olyan helyzet van előttem, akár csak a következő pár évben, amikor tudnom kell megszólalni.

Olyanoknak várom a tanácsát, akik értenek ehhez, átestek hasonlón vagy ilyenek.

Előre is köszönöm (Bocsi a sok szöveg miatt)