Mit tehetnék? Az én hibám?

Veled semmi probléma sincsen! Egyszerűen egy toxikus légkörben élsz, az vesz körbe téged. Szerintem a környezetváltozás segítene neked. Ha tudsz, akkor próbálj meg különköltözni esetleg az jót tehet.

Illetve beszéld meg velük, hogy így érzel, mondd el nekik, hogy te szereted őket de úgy érzed semmibe vesznek. Ők a szüleid, szeretnek téged.

Keveset írtál magadról: hány éves vagy, fiú vagy leány vagy-e, osztálytársaid is mellőznek és a tanítók is?

Legyen egy hobbid, amivel elfoglalod magad.

Végső estben kérjed magad pszichológushoz.

Mi lenne, ha azt, amit leírtál nekünk, elpanaszolnád a szüleidnek, nagyszülőknek, rokonoknak... is, de nem akkor, amikor éppen vitatkoztok, hanem egy csendes időpontban.

Sajnos amiről írsz, az gyakran megtörténik másokkal is.

A legtöbben kapni szeretik a figyelmet, gondoskodást szeretetet, mert ők nem tudják, hogy minnél több szeretetet adunk annál többet kaphatunk, bár sokszor nem attól akinek adtuk. Ezért amikor szeretetet adsz ne legyen az elvárásod, hogy tőlük kapj viszont szeretetet, hanem légy kedves úgy és azzal akit szeretnél felvidítani, azért mert neked magadnak ez örömöt okoz.

Jó ha tudod, hogy a szeretetnek öt nyelve van. (ajándék, dícséret, érintés, segítségnyújtás, minőségi együtt töltött idő) Mindenki a saját szeretet nyelvén érzékeli keginkább azt hogy szeretik.

Ha még kamasz vagy akkor még a hormonális változásaid is közre játszanak a sehova nem tartozom érzésben. Mert valóban már nem vagy gyermek, de még nem vagy felelős felnőtt sem, de már nem sok választ el tőle.

Ezek a megtapasztalások és az ahogyan kezeled őket ezek formálják a jellemed, ezek alakítják ki a saját életelveidet. Tehát ezek az érzések természetesek, és fejlesztenek, felkészítenek az életre. Eldöntheted, hogy felnőtként egy-egy helyzetben hogyan reagálsz najd. Úgy ahogyan veled tették, vagy elkenkezőleg, vagy találsz egy középutat. Mert az éremnek is három felülete van.