Milyen szociális problémám lehet?
22 éves egyetemista srác vagyok, a korombeliek 90%-nak pezsgő szociális élete van, pasi / barátnő, valaki már el is jegyezte a kedvesét, én pedig itt vagyok tök egyedül, barátok és barátnő nélkül.
Vágyom is a társaságra meg nem is. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy az ember társas lény, és szüksége van a társas kapcsolatokra, de a közvetlen családomon kívüli ismerőseimmel hónapok óta nem találkoztam / nem beszélgettem, és nem is igazán hiányoznak, mert nem tartom őket barátoknak, de még csak haveroknak sem. Egy haverra legalább néha ráírnak az ismerősei, hogy lenne-e kedve elmenni valahova. Régebben, gimanzista koromban folyamatosan próbáltam puncsolni másoknál, gyakran kezdeményeztem beszélgetéseket ismerősökkel, de általában le voltam szarva, csak akkor voltam jó, ha valakinek meg kellett csinálni valamit.
Amióta egyetemen vagyok, nem bízok meg olyan könnyen másokban, mert itt meg még inkább azt vettem észre, hogy egymás kipofázása, lehúzása, kihasználása megy, az értelmesebb társaságban meg megy a sznobulás, hogy ki miről írja a TDK dolgozatát, milyen idegennyelvű forrást használt hozzá, stb. Valahogy teljesen kívülállónak érzem magam, úgy érzem magam mintha egy földönkívüli lennék. A közvetlen családon kívüli társaságokban (diákmunka, egyetem, kollégium) nehezen tudok feloldódni, bizalmatlan vagyok kb. majdnem mindenkivel.
válasza:Lehet, Introvertált vagy. (Persze az egy kicsit komolyabb, összetettebb téma... olvass utána, hátha)
Az is lehet, idősebb aggyal gondolkozol az átlagnál, és kicsit gyerekesnek tartod a viselkedésüket másoknak.
Nehezen feloldódni és bizalmatlannak lenni szinte 100%, hogy azért van nállad, mert tapasztaltál valamit, ami arra késztett, hogy így állj hozzá a dolgokhoz. Ez nem feltétlen rossz dolog, csak ne vidd túlzásba, mert így a kedves, megértő (és ritka)embereket is eltaszítod magad mellől.
Nem vagyok szakértő, nem is biztos, hogy igazam van... Majd meglátjuk a többiek mit gondolnak erről!
válasza:De örülök, hogy olvastam ezt a kérdést. Én is így érzek. Igazából rengeteg dolog érdekel, de annyira mélyen talán semmi. Mindenhonnan kilógtam. Minden társaságban csak megfigyelő jelleggel voltam jelen. Nem tudom megmagyarázni, miért van ez. Tulajdonképpen még most se tudom megfogalmazni, de kb. az lehet, mint nálad.
Talán bennem is rejlik a hiba, hogy csak az olyan emberekkel szeretek együtt lenni, akik majdnem mindenben megegyeznek velem. Tehát aki csöndes, de szereti a focit, a földrajzot, hisz istenben, tud hangszeren játszani vagy szereti a zenét, szeret túrázni, biciklizni, nincs testvére, igazából nem szakértő semmiben, de nem ostoba, kritikus gondolkodású, de mégis szelíd, jó humora van, de szerény, mérsékelt, nincs sok barátja, szereti a tömegközlekedést tanulmányozni, nem jár bulizni, nincs barátnője, de álmodozik, hogy egyszer becsajozik, munkájában nem túl lelkes, de elvégzi feladatát, úgy érzi, hogy pályát tévesztett.
Ez vagyok én, és mivel azt sugárzom magamból, hogy csak a hozzám hasonlóakat kedvelem, ezért nem keresnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!