Miért nem tudok normálisan beszélgetni másokkal?

Nem tudom mit kérdezzek és nem tudom mit mondjak. Tegyük fel, a másik fél elkezd valamit mesélni, közben az agyamban a következő kérdések merülnek fel:

“Ez miről beszél?

Miért hiszi azt, hogy ez engem érdekel?

Jó, jó, de mégis mit mondjak, ha végez a mondókájával?”

Aztán egyszer csak csönd lesz, én pedig vigyorgok mint egy kretén, és igyekszem valamit hozzáfűzni, de nem megy, sőt teljesen kiszipolyoz az agyalás.

Ééés most következik, amit egyszerűen nem értek: szeretnék beszélgetni. Lövésem sincs, hogy kivel, mikor, miről, de vágyom rá. Már arra is gondoltam, hogy ez csak azért van, mert elvileg szociális lény vagyok és vannak hangképző szerveim, hát van vágyam is jártatni a pofámat, mégsem lelem benne örömömet.

Így viszont rossz, mert egész nap senkivel nem beszélek, és magányosnak érzem magamat. Mikor neten igyekszem valakivel csevegni, akkor pedig rájövök hogy mennyire untat és hogy mennyire nem értünk szót. Nem találok hozzám hasonló személyeket, vagyis egyetlen egyszer sikerült valakivel tökre megértetnem magamat, majd amikor bebizonyosodott hogy sok a hasonlóság, belemélyedtem a témába és rájöttem, hogy ezzel sem megyek semmire. Oké, van aki hasonlóan gondolkodik mint én, és most hova sz@rj@k? :D

Annyira nem tudok mit kezdeni az emberekkel. Még a saját anyámmal sem tudok beszélgetni, mert dögunalom, ezért elkezdem őt idegesíteni meg viccelődöm, csakhogy magamat szórakoztassam.

Ez mitől van?