Hogyan tudnám lazábban venni az iskolát?

Szia!

Én azt tanácsolom, hogy válassz olyan tantárgyakat, amik tényleg érdekelnek, és próbálj meg ezekre maximálisan odafigyelni. A többire pedig "elég" 80-90%-ig ;) Ne engedd, hogy maximalizálva legyél, mert a végén azt veszed észre, hogy már azt sem tudod hol van az eleje és a vége.

Próbálj kilépni a maximalista világból és legyen egy egészséges mércéd, amit teljesítessz nap, mint nap. De ne olyan, amiért halálra kell hajtanod magad.

Én kiválasztottam egy pár tantárgyat már a kezdetektől, ami tényleg érdekelt és tudtam, hogy valahol azon a téren fogok elhelyezkedni. Ezekre maximális figyelmet fordítottam, de ez nem azt jelenti, hogy a többi le se sz*rtam, hanem inkább azokkal nem foglalkoztam olyan sokat. És minden nap egy órát elmentem valahova, az kikapcsolt az egész napos hajtás után.

És ne feledd: a tanáraid nem várják, hogy mindig színötös légy. Ők csak azt szeretnék, hogy megfelelően teljesíts és megértsd a tananyagot. Gondolom, ha tanár lennél te sem várnád el senkitől sem, hogy egész évben csak ötösöket szerezzen - ettől függetlenül biztos örülnél.

Járj utána a Pareto-elvnek!

A tanulásra úgy terjeszteném ki, hogy a tanulási idő 20%-ában megtanulod az anyag 80%-át, a maradék 20%-ra megy el a fennmaradó idő, avagy 80%. Szóval 4-esre érdemes tanulni, mert utána aránytalanul nagy munkabefektetés az 5-ösig eljutni. Mellesleg nem az a cél, hogy 5-ösre tudj mindent, hanem hogy VALÓBAN megtanulj egy szakmát. A lényeg kell. Nekem bejött.

A Pareto-elv sok helyen előjön, pl. project managementben is. Szoftverfejlesztésnél nagyon erősen jelentkezik. A középiskolai tanulmányoknál lehet, hogy nem épp 80/20, de könnyebb 3-asból 4-est csinálni, mint 4-esből 5-öst.

Figyelj, mindent nem tudhatsz jól. A középiskolai szint épp annyi, amennyi nagyjából az általános műveltséghez kell. De pl. a fizikában is annyi minden van, hogy a középiskolai tanulmányokat részben el is felejtheted az egyetemen. Nekem is mindenből 5-ösöm volt, úgy gyűjtöttem a tudást, mint a más a bélyeget. Aztán rájöttem egyetemista koromban, hogy nem éri meg. Az alap mintázatokat kell csak megérteni, a dolgok lényegét, a jegy nem számít. Megfelelő alázat kell és az, hogy az ember rászánjon valódi gondolkodást, meditálást az adott dolog fölött, hogy leszűrhesse a lényeget a lexikailag megtanult információ mögött.

Nekem úgy tűnik, hogy te nem a dolgokért magukért (szórakozásból) tanulod meg azt a sokmindent, mert különben nem stresszelnél. Én az egyetemen keveset stresszeltem a vizsgákon. Tudtam, hogy meglesz a diploma, ha nem is 5-ösre. 4-es lett. Van egy barátom, ő többet tanult és jobban, sorban kapta az 5-ösöket, de hiába, nem lett belőle jó mérnök. Egy problémánál nem tudja, hogy hogyan fogjon neki. Azért, mert nem szerette, igazából nem érdekelte a dolog annyira, hogy önnön indíttatásból magába szívja a dolgot és szabadidejéből áldozzon rá. Papírt akart, jó papírt, minél több jó jegyet. De nem az kell, hanem amit fent írtam.