Hogyan tudnék leállni az állandó pénzköltéssel?

Ha megengedheted magadnak, és boldoggá tesz, miért ne?

Ha jól értem a szavaidból, akkor nincs családod, a túlvilágra nem viheted magaddal, élvezd most az életet, a szabadságot.

Szerintem nagyon kevés embernek alakul(t) úgy az élete, ahogy 18 évesen elképzelte.

A gyerek még benne van a pakliban. A társkeresés lényege hogy keresel. A keresés pedig vagy talál vagy nem. Ha kavicsot keresel akkor menj a Duna part kavicsos részére és sokat találsz. Ha aranyat keresel azt nagyon kevés helyen találod meg a világban de vannak helyek ahol egész sok van belőlük. Van akinek elég egy szép és formás kavics. Vannak akiknek az arany sem elég jó. Ha volt egy kavicsod és ugyanolyant keresel akkor nehezebben fogsz találni mint egy bármilyen aranyrögöt. De aki nem keres és csak üldögél magába roskadva az viszont egymillió százalékra biztos hogy semmit se fog találni...

Pénzköltés: A Dechatlon-ban jó cuccok vannak. 150-et elcseszni ott nem téma. Ha a Pepco-ban cseszted volna el az gáz lenne mert ott pl sok a szemét.

Kevesebbet költeni... A napi és havi kártya limit sokat segítene.

Illetve ha megtakarítást nyitsz akkor a havi kötelező törlesztő elviheti a pénzed jó részét mint ahogy egy ház lízing is.

Bár ha sok pénzem lenne akkor fizetnék egy tinicsajnak havi pár százat hogy heti kétszer lovagoljon meg, vagy a hobbim a rosszlanyok.hu tesztelése lenne. Talán még blogot is írnék belőle, ki tudja... :D

Ha hiányérzeted van, akkor viszont azt kell pótolni. Ha van világos célod akkor azt hajtsd! Ha nincs célod akkor fogalmazz meg egyet és írd le, ragaszd ki a hűtőre!

A 18 évesen írt füzetekbe felvázolt jövőkép pedig kb soha senkinek nem valósul meg....

Meglepően jó válaszokat kaptál, a kavicsos hasonlatért nagy pacsi jár #4-esnek, remek írás!

Viszont ezzel a 18 éves tervek senkinek nem jönnek be dologgal egy kicsit többet kéne foglalkozni. Nem az a fő kérdés, hogy bejön vagy nem, hanem hogy te hogyan viszonyulsz hozzájuk. Ha még mindig arra vágysz, amire akkor vágytál, akkor foglalkozz vele, hogy elérd, vagy megközelítsd, amennyire lehet. Ha űrhajós akartál lenni, nincs könnyű helyzeted, de már létezik űrturizmus, ami egész közel áll hozzá, de talán még csillagásszá válni sem túl késő, legalább hobbi szinten.

Szóval nem feltétlenül kell leírni azokat a 18 évesen írt terveket sem, érdemesebb megvizsgálni, hogyan is viszonyulsz hozzájuk. Mi mennyire fontos belőle neked, mi miért nem jött össze belőle, mennyire akarnád még egyáltalán és hogy mit tehetsz érte, hogy kihozz belőle valami hasonlót. Érdemes lehet akár újragondolni is ezeket a terveket, hogy a mai fejeddel a mostani élethelyzetedből (vagy bármilyen fiktív szabadságból) milyen terveket írnál magadnak most és azokat hogyan kezdenéd el megvalósítani. Mert a terv önmagában csak egy rajz, térképpé kell válnia, hogy el is tudjon valahova vezetni és a térképpel is csak akkor jutsz ki az erdőből, ha elindulsz a kiszemelt úton. Ha csak ülsz egy fatönkön, akkor a legpontosabb térkép sem fog sehova vinni.

A spórolásra is mondtak tök jó ötleteket. A bankkártya költési limitje talán az egyik legegyszerűbben megoldható. Revolut pl. nagyon felhasználó barát módon csinálja, de azt hiszem, már magyar bankok is elindultak ebbe az irányba.

Az is sokat segíthet, ha rászoksz, hogy nagyon alaposan átgondolod, hogy szükséged van-e valamire, mielőtt megvennéd. Akár egy barátot is bevonhatsz, hogy csak olyasmit veszel meg, amit a barátod jóváhagy, hogy tényleg értelmes kiadás, megveheted. Így legalább van egy független külső kontroll az életedben, ami segíthet leküzdeni a hirtelen jött vásárlási impulzusokat.

Van, akinek az jön be spórolásra, hogy egyáltalán nem használ bankkártyát és minden hétre/napra meghatározott mennyiségű KP-t ad csak magának a fizetéséből. Ennyit lehet elkölteni, ebből ki kell jönni a mai napra.

Nekem pl. az is sokat segített a spórolásban, hogy átnéztem a kiadásaimat, csoportosítva boltok és kategóriák szerint, megnéztem, hogy mire mennyit költök. Külön is vezettem pl. a mozizásokat és mikor éves összesítésben dobtam egy hátast, hogy mennyit költöttem mozira, akkor elkezdtem kétszer is meggondolni, hogy melyik film mennyire tűnik érdekesnek és tényleg megéri-e nekem a jegy árát? Van, amire még mindig boldogan elmegyek moziba (és még az akciós vetítéseket se mindig keresem), de azért minden hülyeséget nem nézek meg csak mert vetítik.

A pszichológus mindenképp hasznos segítség, hogy rendbe tudd tenni magad. Minél több múltbeli problémát és sérelmet cipelsz, annál nehezebben találsz olyat, akivel együtt tudod folytatni az életed. Minél később tudod magad rendbe tenni a korábbi sérülések után, annál nehezebben találsz olyat, aki illik hozzád. Ráadásul az, hogy valakivel nincs meg elsőre ugyanaz az összhang, az sem biztos, hogy meghatározó. Nagyon sokan túllihegik a párkeresést és sokszor irreális elvárásokkal vágnak bele. Van, hogy idő kell hozzá, hogy jöjjön a szikra. Lehet, hogy az exeddel azonnal jött és ezt keresed újra, de az exeddel is hiába jött azonnal, mégse működött hosszú távon. Szóval nem biztos, hogy az a megoldás, ami akkor jónak tűnt. Van, hogy egyszerűen csak időt kell adni a másiknak, hogy elkezdd meglátni benne azt, amit keresel. Persze lehet, hogy nem ő volt az, hanem majd a következő utáni lesz. Viszont ahhoz, hogy a következő utánit megtaláld, lennie kell egy következőnek is. Ahhoz, hogy megtaláld az igazit, keresned kell. Nem biztos, hogy többet segít, mint árt, ha nagyon görcsösen keresed, de legalább a találkozás esélyét meg kel adni és ragadni, hogy megtalálhasd. Ha bezárkózol egy szobába, ahol senki nem jár, ott nem nagyon adsz esélyt neki, hogy összefussatok.

Mivel eléggé szakítás utáni depinek tűnik a hangulatod, ajánlom az 500 nap nyár című filmet, szerintem elég találó.

Illetve érdemes ezt az előadást megnézned a párkeresés pszichológiájáról:

https://www.youtube.com/watch?v=1ya6lr6zHAg