Mit tegyek? A szexualitással kapcsolatban beteg vagyok, és megkeseríti az életem. Van esélyem kigyógyulni ebből?

A függőség az függőség. ez egyfajta viselkedési addikció, amit produkálsz. Én tudok ezzel azonosulni. Mondjuk nálam cifrább volt a dolog, mert drogfüggőség is bejátszott .De volt olyan periódusom, hogy napi 4 szer ki kellett vernem. Azért én bevállaltam egy drogrehabot és jártam ilyen anonim gyűlésekre.

Én azt tanultam meg erről a témáról, hogy minden függőség tulajdonképpen nem betegség, hanem csak egy tünet. Azzal, hogy nem végzek önkielégítést, vagy nem tépek be illetve, ha nem iszom, nem teszek velesemmi mást, csak megszűntetem a betegségem tünetét. De ezzel nem fogod se te sem én meggyógyítani magunkat. Olyan ez, mintha egy fogfájást csupán fájdalom csillapítóval kezelnénk. A fájdalom megszűnik, de attól még a fájdalmat kiváltó lyukas fog kezeletlen marad.

Minden függőség ilyen kényszeres formában nyilvánul meg. A szakember egy nagyon jó ötlet. Viszont nekünk kell megdolgozni azért, hogy meggyógyuljunk. Amúgy SLAA csoportban szerintem találhatnál válaszokat és olyanokat, akik hasonló cipőben járnak és tudnak segíteni a tapasztalataikkal. Sokszor elég, ha beszélünk valakivel erről. Nyilván az érti a helyzetet a legjobban, aki maga is benne van/volt.

Érdemes feltérképezni ennek a hátterét. Mikor kezdődött. Mit adott az első önkielégítés? Mire haználtad? Milyen érzésekre használod az önkielégítést?

Érdemes életmódot vagy szokásokat megváltoztatni. Egy napi rutint felépíteni, megtervezni, amiben minimalizálódna a függőség eme problémát okozó megnyilvánulása. Érdemes naplót írni erről és amugy az érzéseidről, amik a napodban benne voltak, mert ezekből visszanézhető, megállapítható, hogy mik azok a helyzetek, ahol a kéjsóvárgás felüti a fejét. én úgy kezeltem ezt az egészet, mintha egy démon lakozna a testemben. Igyekeztem megfigyelni magamon, hogy mire harap rá ez a démon? Mire ugrik ez a démon? mi kapcsolja be ezt a démont?

És igen, jól látod, helyes a felismerésed: a meditáció segít.

Segít az ima és a spirituális fejlődés. Amikor a szellemi dolgok felé nyitunk, akkor a testivágyaink eltompúlnak. Ezt a rehabokon is tanítják. Talán az anonim csoportok 12 lépését is érdemes vizsgálni és meglépegetni. Első lépésed már félig kész, hiszen kezded felismerni, hogy nem te irányítod magad, hanem a betegség. Nekem segített, hogy leírtam magamnak életem főbb történéseit, amik elvezettek a mai napig, de amolyan betegségfókuszban. Nem állítom, hogy nem végzek önkielégítést, mert az hazugság lenne. De van, hogy napokig nem kell. Kezelhetőbbé vált a helyzet, ugyanígy a droggal is. De hozzá kell tennem, hogy évek munkája van ebben benne viszont megéri ezen dolgozni. Én lassan rehabilitálódom. Más gyorsabban csinálja. viszont volt már, hogy 4 hónapig nem vertem ki, szóval igen, én sem hittem, de ki lehetett bírni. Mondjuk minden nőt gyönyörűnek láttam már egy hét után, de jó volt az a négy hónap.

Én ezeket tudom segítségül adni. Amúgy ezzel a problémával sokan küzdenek, de kevesen vannak, akik egyáltalán felismerik , hogy ez probléma. Jó az út, amire léptél. Én nem ítéllek el és egy szakember sem fog.

Azta, ez lenyugozo!! Orulok, hogy jobban vagy! Biztos rengeteg onkontroll kellett hozza.

Annak is nagyon orulok, hogy feltetted a kerdest, mert tobbek kozott rafuggtem a napi tobbszori onkielegitesre meg kiskoromban, hogy elmenekuljek a valosagbol, de sosem jutott eszembe, hogy talan ez egeszsegtelen lenne... bar 1-szer kb. 8 eves koromban emlekszem hogy egy nap mar annyira undorodtam magamtol estere, hogy konkretan megkotoztem a kezeimet, csak hogy abba hagyjam mar vegre.

Na mindegy, szoval felnyitotta a szemem ez a kerdes, majd talan en is beszamolok errol a pszichologusomnak.

Gratulalok megegyszer a sikeredhez!!! :))