Hogyan találhatnám meg a célomat vagy hogyan találhatnék egy célt az életemben?

Isten igazán őszintén megmondom hogy gyerekkoromban volt egy célom a számítástechnika már akkoriban is nagyon foglalkoztattak a gépek meg úgy minden velük kapcsolatban. De sajnos kisiskolásként nem voltam elég tökös hogy ki harcoljam ,hogy én ezt akarom tanulni így a családból valakinek muszáj volt vendéglátást tanulnia, mert volt egy kocsmánk és az én lettem. Aztán tizen évig dolgoztam a kocsmába úgy mindenem megvolt barátok ,barátnő,pénz ,szórakozás,hobbi,munkahely.

Aztán később történt velem egy baleset akkor úgy eltűntek barátok, elhagyott a barátnőm az akkori barátnőm ,elkezdett szétesni az életem aztán azon vettem észre hogy bele zuhantam a komfortzónába se barátnő se nagyon barátok szex is csak néha. Szóval az általánosítás szerint pánpéter szindrómás ember vagyok bár nem ülök az anyám szoknyáján sőt nem kötődök úgy az anyámhoz ahogy a cikkek írják viszont szorongok eleget félek a pénz dologtól is nem merek kilépni a nagybetűs életbe így elég sok mindentől elzáródok. Viszont érzem nincs ez így rendjén de fêlek. Szóval most lehet kapok elítélést de. Visdzatérve a cikkre amit olvastam a pánpéter szindrómával kapcsolatban azt írják ezek az emberek még pl szüzek kapcsolatuk sem volt még nos én nem vagyok szűz meg régen volt pár barátnőm sőt régebben néha kalandoztam is és pl párkapcsolatban azt írják megmentőt keresnek és olyat mint az anyjuk aki kiszolgálja őket,nekem ilyen igényem sincsen viszont mégis nyakig vagyok a szarba . Sőt én mindig lázadó voltam a hívogatás vagy a számonkérés ellen is meg sorolhatnám szóval anyuci kisfia sem nagyon vagyok .

Viszont most az olvasott cikk után szorongásom lett,hogy lehet ebből a helyzetből nincs kiút. Szóval régen volt célom de ma már nincsen nem élek csak létezek