Hogyan lehet objektíven gondolkodni? Mi az?

Az objektivitás azt jelenti, hogy nem mások vagy a saját szubjektív véleményed, érdekeid és ezektől függő értelmezések szerint szemléled a dolgokat, hanem igyekszel mindezektől függetleníteni magadat és a tényekre szorítkozni. Ez rendkívül nehéz, mert az ember véleményalkotását és helyzetfelmérését eredendően befolyásolja a saját kulturális közege, ideológia neveltetése és értékrendje. A legtöbb dolgot ezek alapján értékeljük. Ettől függően tartunk valamit jónak/rossznak, kicsinek/nagynak, érdekesnek/érdektelennek, stb. Az objektivitásnak feltétele, hogy tisztában legyél vele, hogy mik a saját szubjektív értékítéleteid és hogy ezek milyen torzító hatásokkal járnak a véleményektől független tényekre.

Népszerű példa az objektivitásra, hogy a pohár félig van (2 dl pohárban 1dl víz van), az emberek többsége optimistán félig tele, vagy pesszimistán félig üres pohárról beszél. Egyik lehetőséget lát benne, hogy még fér a pohárba, lehet rá tölteni, másik sajnálkozik, hogy a fele hiányzik, pedig tele is lehetne. Az objektív tény pedig az, hogy ekkora a pohár és ennyi víz van benne.

Hasonló objektivitási tanmese az a vicc is, hogy:

"A Matematikus, a Fizikus, és a Mérnök Skócián keresztül utaztak, amikor megpillantottak egy fekete bárányt.

- Hohó! - szólt a Mérnök - Tehát a skót bárányok feketék!

- Nem úgy van az! - korrigál a Fizikus - Úgy értetted, hogy NÉHÁNY skót bárány fekete.

- Argh... - leplezi undorát a Matematikus - Mindössze annyit tudunk, hogy LEGALÁBB egy bárány van Skóciában, és ezen barinak LEGALÁBB egyik oldala fekete."

A tudományok mindegyike nagy hangsúlyt fektet rá, hogy a mérések és megfigyelések minél objektívebbek és a szemlélő személyes véleményétől függetlenek legyenek. Ezt nagyban megkönnyítik a jól mérhető tulajdonságok.

A megfigyelő szubjektív érzéseitől függ, hogy valamit gyorsnak, vagy lassúnak, kicsinek vagy nagynak tart. Viszont a sebessége és a mérete is mérhető a dolgoknak, így a szubjektív értékelés torzító hatása kiküszöbölhető.

A pszichológiában különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a kognitív torzításoknak. Vagyis amikor az ember a saját tudatállapota és érzései hatására eltorzítva érzékel és értelmez helyzeteket. Valaki teljesen semleges, érzelem mentes hangon azt mondja neked, hogy "jó napot", te pedig ezt a saját pillanatnyi hangulatod alapján szubjektíven fogod értelmezni, hogy ő most haragszik rád és neheztelve mondta, szűkszavú volt, dühös, és elkezdesz mögé mindenféle mögöttes szándékokat sejteni, amik vagy ott vannak, vagy nincsenek. Minél inkább rendben van valakinek az önértékelése, hangulata, viszonya másokhoz, annál kevésbé kezd el spekulálni, hogy vajon mit akart vele mondani és miért úgy mondta. Minél inkább érzelmileg felkavart hangulatban, vagy akár zavarodott elmeállapotban van, annál inkább elkezdi túlgodnolni és akár tévesen értelmezni a dolgokat.

Tipikus esete ennek, amire itt GYK-n is rengeteg kérdés van az ismerkedés kategóriában. Fiú és lány találkoznak, egyik se mondja a másiknak, hogy érdekli, mond valami teljesen hétköznapi, totál semleges dolgot, amire a másik elkezd agyalni, hogy vajon ezzel azt akarta-e mondani és jelzés volt-e vagy sem. Közben meg tényszerűen csak egy teljesen semleges dolog hangzott el és lehetetlen megállapítani, hogy az egyik tényleg akart-e vele mondani valamit, vagy csak a másik akarta bele hallani.

3-asnál a pont.

Csak akkor mondj vélemenyt vagy cselekedj ha az adott problémárol hiteles ée pontos informácioid vannak.